Igen, igen, megint Bécsben voltam. Kedden vettem jegyet a csütörtök reggeli railjetre (mire másra?), úgyhogy csütörtökön csak annyi dolgom volt, hogy elérjem a vonatot - természetesen a BKV megint kitolt velem, így sprintelhettem hátra a vágányokhoz, de még várnom is kellett. Egyébként annak ellenére, hogy hétköznap reggel volt, szinte tele volt a vonat, és nem belföldi viszonylatban utaztak az emberek. Voltak többen, akik a munkahelyükre igyekeztek, mások továbbképzésre vagy rokonlátogatóba. Vagy szimplán egy jobb életbe, mint azok a közel-keleti menekültek, akiket a rendőrök kaptak le a vonatról Hegyeshalomban. Azt mondták a a többiek, hogy ez az utóbbi időben rendszeres. Újfent sikerült jót derülnöm, amikor kiírta a monitor, hogy éppen 15 km/h-val megyünk. Még mindig imádom a vonatot, kényelmes, csendes, gyors - bár a mosdón már látszik, hogy nem új a vonat, itt-ott kopottak a fém elemek.
Szerencsésen megérkeztem az árvíz és a pályaudvar-építés ellenére Bécsbe, ahol már vártak rám, így kezdődhettek a kalandok. Én kis naiv, gondoltam, majd a pályaudvaron megveszem a hazafelé jegyet, nem utolsó pillanatban, indulás előtt. Meg is lett a pénztár, egy elsőre sem túl szimpatikus pénztároshoz kerültünk, aki 1. akkorra adott jegyet, amikor ott álltam éppen előtte 2. Hegyeshalom-Győrön keresztül akart hazaküldeni, mert "neki ezt adja a gép alapértelmezett útvonalnak" 3. a zónás jegyből eggyel többet vetetett velem, de akkor már teljesen ki voltam akadva, szóval nem érdekelt, csak az, hogy olyan jegyem legyen, amivel haza lehet menni. Barátnőmnek másnapra akartunk EURegio-s jegyet venni, erre neki is Győr felé adott, utána meg Sopronon át, de csak oda. Végül megszánt minket a mellette dolgozó hölgy, és mindkettőnk jegyét elintézte - elsőre. Engem felvilágosított, hogy a jegyem csak az egyik útvonalon jó, így egy korábbi vonatot kellett becéloznom. De volt jegyem.
Innentől kezdve séta, beszélgetés, belváros: Mariahilfer Strasse, MuseumsQuartier, Karlsplatz, és a nap fénypontja: a Naschmarkt. Sok-sok zöldség, tengeri mindenféle, illatos fűszerek, teák, frissen sült ételek, saláták, sajtok, szörpök - egyszóval minden, mi szem-szájnak ingere. Természetesen a paprika, piros arany és rétes sem hiányozhatott. Így aztán nem meglepő módon felülírtuk a belvárosi ebédtervet, és helyben ettünk, hódolva a balkáni-török gasztronómiai remekeknek.
Ja, azt nem is mondtam, hogy a pályaudvaron két embert igazítottam útba, majd a belvárosban egy francia turistát. Helyismeret ötös.
Innen újabb séta: Maria-Theresien-Platz, Heldenplatz, Kohlmarkt, Graben, Am Hof, Schottentor. Könyvesbolt. Most bírtam magammal, és nem vettem semmit. (De csak azért, mert már leszakadt a hátam a hátizsákból, amiben a haza szánt három (nem is, négy) könyv és három gyertya volt...) Villamos, metró, Meidling. Pénztár, érdeklődés, hogy mégis hol hazajutok-e a jegyemmel. Igen, de elég eggyel kevesebbet lyukasztani. Pff. Amúgy hazafelé minden óramű pontos érkezés, szomszéd vágányon a másik vonat, amire át kellett szállni, az is időben beért. Legközelebb is az ÖBB menetrendjét használom az Elvira helyett, mert mindkét ország menetrendjét tudja, és még a vágányokat is képes kiírni. (Amit az Elvira is tud, csak aztán nem onnan megy a vonat és nem akkor.)
Egész nap esőre álló idő volt, de szerencsére nem eredt el, ellenben abban az öt percben, amíg sütött a nap, le is égtem...
