Az elmúlt bő egy hónapban nem sok érdekesség történt, vizsgaidőszak volt.
Nos, pár dolog mégis.
Megnéztem a Sherlock Holmes-filmet, és nagyon tetszett, mindig történt valami, egy pillanatig sem unatkoztam. Továbbá, a zenét is eltalálták, valamint a színészeket is, egyszóval Guy Ritchie remek kis filmet hozott össze.
Csütörtökön együtt vásároltam otthon a városszéli hipermarketben Szabó Győzővel.
Megnéztem a Sherlock Holmes-filmet, és nagyon tetszett, mindig történt valami, egy pillanatig sem unatkoztam. Továbbá, a zenét is eltalálták, valamint a színészeket is, egyszóval Guy Ritchie remek kis filmet hozott össze.
Csütörtökön együtt vásároltam otthon a városszéli hipermarketben Szabó Győzővel.
Pénteken pedig részt vettem - miután másodmagammal megszerveztem - egy kellemes hangulatú beszélgetésen A tudomány határai című könyvről az egyetemen.
Tegnap jártam a József Attila Színházban, a Made in Hungária című előadáson. A címből kiderülhet a kedves Olvasók számára, hogy az előadás a rock and rollt állítja előtérbe. A történet voltaképpen Fenyő Miklós fiatalkora, ahogy az azonos című filmben is.
A színház maga leginkább az otthoni Sportházra hasonlít belülről, bár a színpada meglehetősen nagy. Volt némi kavarodás érkezéskor, így végül nem a földszintről, hanem az emeletről néztük az előadást, ráadásul középről, így mindent remekül láttunk. Bő három óra alatt sok ismerős dal hangzott el, illetve számos átírt is, remek hangulatot teremtve. A közönség a délutáni időpontnak megfelelően vegyes volt, a tiniktől a nyugdíjasokig volt mindenki. A harminc-negyven feletti korosztály igen lelkes volt, mikor Fenyő Miklós, alias Jerry Lee Lewis megjelent a színpadon, de ők semmik se voltak a mögöttem ülő nőhöz képest, aki teljes extázisban tombolta végig a második felvonást: tapsolt, énekelt, sikoltozott, minden... Őt leszámítva nagyon tetszett az előadás, komor téli hóesésben - merthogy Budapestet éppen eltemetni készül a hó - nagyon jót tesz egy ilyen zenés, házibulis darab az ember lelkének.
(Mivel bérletünk van, folyt. köv.)