Tolkien szerint Ithilia
"gyönyörű, napsütötte, noha az állandó harcok nyomait itt-ott már magán viselő vidék."
(A Gyűrűk Ura)

2010. február 19., péntek

"Kedves Tanárjelölt Kolléga!"

Hosszas gondolkodás után végül úgy döntöttem, hogy erről is írhatok a blogban, merthogy élmény - nem is akármilyen.

A héten kezdtem meg a tanítási gyakorlatomat az Apáczai Gimáziumban. Furcsa volt öt év egyetem után újra középiskolában lenni, ahol 45 percesek az órák, és a tanárok (általában) tegezik a diákokat. Egy-két kivételtől eltekintve a tanárok kedvesek, hozzá vannak szokva a tanárjelöltek áradatához, tekintve, hogy az egyetem gyakorlóiskolája. Nekem különösen nagy szerencsém van, a történelem munkaközösség tagjai, akikkel eddig találkoztam, roppant rendesek, készséggel felelnek minden kérdésünkre, segítenek.
A hetet nagyjából azzal töltöttem, hogy hozzászoktassam magam az iskola légköréhez, a rövid órákhoz, és a korai keléshez... Ennek következtében az egyetemre csak látogatóban jártam, az óráimra, no, meg a könyvtárba.
Sok hasznos információt kaptam volt diákoktól, korábbi tanárjelöltektől, bár egy kicsit elveszettnek érzem mg magam, mert a többieknek nem kell az általános oktatási-nevelési gyakorlatot teljesíteniük, így egyedül kell minden után rohangálnom. Azaz kell majd jövő héttől, mert egyelőre a biztonságot jelentő történelem tanáriból nem igazán merészkedtem ki.
Már említettem, hogy a szakos tanárok segítőkészek, szinte kollégának tekintenek, ami első nap kicsit furcsa volt, de voltaképpen igazuk van - csak hozzá kell szokni. A vezetőtanárom a legszimpatikusabb közülük, közvetlen, érdeklődő, kíváncsi a tapasztalatainkra, meglátásainkra, és igyekszik már most jótanácsokkal felvértezni bennünket. Ma jártam két másik kolléga óráin is, így már három tanítási stílust ismerhettem meg a gyakorlatban. Ami a legszembeötlőbb volt, az a fegyelem. A két kolléga óráján szinte egyetlen pisszenés sem volt, de különböző okokból. Az elsőnél ezt inkább az egymáshoz csiszolódásnak és az érdeklődésnek (humán tagozat, kis létszám) tudtam be, míg a másodiknál elsősorban a tanár egyéniségének. Ezeken az órákon láthattam forrás- és ábra-, illetve térképelemzést, csoportmunkát, ami nem annyira jellemző a vezetőtanárom óráira - igaz, neki jóval "problémásabb" osztályai vannak. Sok idő elmegy a fegyelmezéssel, ugyanakkor neki sikerül a legtöbb diákot bevonni az órába.
Az iskoláról egyelőre annyit, hogy nagyon zavar a diákok  viselkedése az órán. Esznek-isznak, sms-eznek, játszanak, olvasnak, dumálnak - mindezt a legnagyobb természetességgel. Ez főleg azért furcsa, mert nekünk ilyen nem volt megengedve gimnáziumban, legfeljebb az utolsó falatok megevése, és az ivás. De az, hogy egész órán járjon a szánk, az elképzelhetetlen volt. Ha valakit nem érdekelt a téma, szép csendben elvolt. A hét eleje óta foglalkoztatott a dolog, indokokat kerestem. Pest? Változó idők? Gyakorlóiskola? Végül kiderült egy beszélgetés alkalmával, hogy pár éve még itt sem volt ez szokás, és bizony a régi diákok, akik visszatértek hospitálni, teljesen el voltak hűlve attól, hogy a mostani tanulók mit meg nem engednek maguknak. Teszik ezt úgy, hogy közben vág az eszük, és remek meglátásaik vannak.
A jövő héten még hospitálok pár órán, illetve összeállítjuk a tanítási ütemtervet. Reformkort és dualizmust fogok tanítani. Előbbit nem szeretem, de ez van, utóbbit viszont igen - bár, hogy hogyan fogom lenyomni ezt egy olyan osztályban, amelynek kétharmada lány, még nem tudom...

2010. február 15., hétfő

Tájszólás

A székely nyelvlecke magyaroknak című videó után gondolkodtam el azon, hogy mi hogyan is beszéljük a magyart. Mármint otthon. Amikor felkerültem Pestre, sokszor mondták, hogy tájszólásban beszélek, pedig nekem, és a környezetemnek ez sosem tűnt fel, mi inkább a falusiakra szoktuk ezt mondani.

Hogy pontosan melyik nyelvjárásról is van szó? A nyugatiról. Néhány főbb jellemzője:
  • nyílt szótagok: ó és ú helyett uo és üö;
  • két e: rövid (ë) és hosszú (e);
  • é helyett ie;
  • í-zés;
  • a tőszavakban kissé ö-ző (föcske, föst, köll, lepödő) az e helyett;
  • i az első szótagban í (níz, nígy, szíle);
  • l előtt a mgh. zárt szótagban zártabbá válik, és az l nem hangzik (uoma = alma, abbu = abból);
  • zöngésedik az elől álló msh. (ödven = ötven);
  • ly helyett l (luk, góla);
  • n helyett ny (csinyál, szappany);
  • szóvégi ny helyett n (asszon, legin)
  • msh.után j nem állhat, ha zöngés msh, akkor j helyett gy követi (borgyu = borjú);
  • ha zöngétlen msh., akkor j helyett ty követi (kalaptya = kalapja);
  • a szóvégi msh. rendszerint zöngétlen (hasáp = hasáb);
  • szókezdő j helyett gy (gyelül = jelöl);
  • zs-zés (vazsi, Vazsvár);
  • helyhatározó ragok:  -bu, -bü, -ru, -rü, -tu, -tü vagy –bul, -bül, -tul, -tül, -rul, -rül.
Mindezek után íme néhány példa - ha valakinek van kedve megfejteni, melyik micsoda, nyugodtan írja meg megjegyzésben :)
  • zsuroló
  • bicskelekvár
  • mácsik
  • málna / Jaffa
  • rizsa
  • acskó
  • Hitlerszalonna
  • kulló
  • tixó
  • böszme
  • kánna
  • lönek
  • benek
  • nyöstiny
  • bosztohó
  • vájling
  • kirántott (hús)
(Forrásként használtam Atom blogját, ahol egy kedves kis párbeszédet is találtok: http://atom.blog.hu/2006/11/23/titkos_tudosito_falusi_kommando_avagy_er#more66487 )