Hosszas gondolkodás után végül úgy döntöttem, hogy erről is írhatok a blogban, merthogy élmény - nem is akármilyen.
A héten kezdtem meg a tanítási gyakorlatomat az Apáczai Gimáziumban. Furcsa volt öt év egyetem után újra középiskolában lenni, ahol 45 percesek az órák, és a tanárok (általában) tegezik a diákokat. Egy-két kivételtől eltekintve a tanárok kedvesek, hozzá vannak szokva a tanárjelöltek áradatához, tekintve, hogy az egyetem gyakorlóiskolája. Nekem különösen nagy szerencsém van, a történelem munkaközösség tagjai, akikkel eddig találkoztam, roppant rendesek, készséggel felelnek minden kérdésünkre, segítenek.
A hetet nagyjából azzal töltöttem, hogy hozzászoktassam magam az iskola légköréhez, a rövid órákhoz, és a korai keléshez... Ennek következtében az egyetemre csak látogatóban jártam, az óráimra, no, meg a könyvtárba.
Sok hasznos információt kaptam volt diákoktól, korábbi tanárjelöltektől, bár egy kicsit elveszettnek érzem mg magam, mert a többieknek nem kell az általános oktatási-nevelési gyakorlatot teljesíteniük, így egyedül kell minden után rohangálnom. Azaz kell majd jövő héttől, mert egyelőre a biztonságot jelentő történelem tanáriból nem igazán merészkedtem ki.
Már említettem, hogy a szakos tanárok segítőkészek, szinte kollégának tekintenek, ami első nap kicsit furcsa volt, de voltaképpen igazuk van - csak hozzá kell szokni. A vezetőtanárom a legszimpatikusabb közülük, közvetlen, érdeklődő, kíváncsi a tapasztalatainkra, meglátásainkra, és igyekszik már most jótanácsokkal felvértezni bennünket. Ma jártam két másik kolléga óráin is, így már három tanítási stílust ismerhettem meg a gyakorlatban. Ami a legszembeötlőbb volt, az a fegyelem. A két kolléga óráján szinte egyetlen pisszenés sem volt, de különböző okokból. Az elsőnél ezt inkább az egymáshoz csiszolódásnak és az érdeklődésnek (humán tagozat, kis létszám) tudtam be, míg a másodiknál elsősorban a tanár egyéniségének. Ezeken az órákon láthattam forrás- és ábra-, illetve térképelemzést, csoportmunkát, ami nem annyira jellemző a vezetőtanárom óráira - igaz, neki jóval "problémásabb" osztályai vannak. Sok idő elmegy a fegyelmezéssel, ugyanakkor neki sikerül a legtöbb diákot bevonni az órába.
Az iskoláról egyelőre annyit, hogy nagyon zavar a diákok viselkedése az órán. Esznek-isznak, sms-eznek, játszanak, olvasnak, dumálnak - mindezt a legnagyobb természetességgel. Ez főleg azért furcsa, mert nekünk ilyen nem volt megengedve gimnáziumban, legfeljebb az utolsó falatok megevése, és az ivás. De az, hogy egész órán járjon a szánk, az elképzelhetetlen volt. Ha valakit nem érdekelt a téma, szép csendben elvolt. A hét eleje óta foglalkoztatott a dolog, indokokat kerestem. Pest? Változó idők? Gyakorlóiskola? Végül kiderült egy beszélgetés alkalmával, hogy pár éve még itt sem volt ez szokás, és bizony a régi diákok, akik visszatértek hospitálni, teljesen el voltak hűlve attól, hogy a mostani tanulók mit meg nem engednek maguknak. Teszik ezt úgy, hogy közben vág az eszük, és remek meglátásaik vannak.
A jövő héten még hospitálok pár órán, illetve összeállítjuk a tanítási ütemtervet. Reformkort és dualizmust fogok tanítani. Előbbit nem szeretem, de ez van, utóbbit viszont igen - bár, hogy hogyan fogom lenyomni ezt egy olyan osztályban, amelynek kétharmada lány, még nem tudom...
