Idén itthon, Szombathelyen voltam a Múzeumok Éjszakáján. Meg kell hagyni, alaposan kitettek magukért, különösen a Savaria Múzeumban, számos programon lehetett részt venni, bár az árakról fogalmam sincs, mivel egyleti tagként ingyen mehetek a megyében mindenhova.
Este nyolc körül kerekedtünk fel, hogy megnézzük a múzeumot, a börtönt és a Smidt Múzeumot. A Savaria Múzeumban el is lődörögtünk legalább egy órán át, az állandó kiállításon a múzeumbogarak kalauzolták a látogatókat, nagy sikert aratva, de volt a frissen - a rendezvény kezdete előtt egy órával - átadott foglalkoztatóban több előadás is, ottjártunkkor éppen egy természettudományi előadás ment. Volt még a kőtárban előadás a temetkezési szokásokról, nagyon hangulatosan mécsesekkel világítottak. Ezen kívül lehetett rézmetszetet készíteni, megnézni a restaurátorokat munka közben, a gyerekeknek bábokat készíteni, mesetotót kitölteni, és volt egy időszaki kiállítás is. Érdeklődő is volt bőven, alig lehetett lépni. Innen a levéltárhoz indultunk, ahol több helyszínen voltak programok: az előadóteremben előadások voltak Szombathely építészetéről, illetve különböző digitális adatbázisokról, melyek egy részét rögtön ki is lehetett próbálni.- a Szombathely régi képeken például hatalmas sikert aratott, családok, baráti társaságok próbálták beazonosítani az egykori és mai utcákat. A régi épületben a vármegyei börtönbe lehetett lemenni - itt roppant hosszú volt a sor, a fél tizenkettes csoportba fértünk volna csak be, így ez kimaradt végül.
tt kettéváltunk, mivel a többiek a Smidt Múzeumba indultak, én viszont szerettem volna meghallgatni Tilcsik György előadását, illetve megnézni a levéltárt. Este tízkor indult az utolsó csoport, ahhoz csatlakoztam, azonban a számos érdeklődőre való tekintettel két csoport is indult, én Melega Miklós csoportjába kerültem, és igencsak elégedett voltam a vezetéssel. Megnéztük az anyakönyvi részt, láttam 1212-es oklevelet, illetve azt az oklevelet is, amiben először említik Szent Erzsébet nevét. Mutattak még nemesi okleveleket is (kutyabőr), a kataszteri felmérés eredeti térképeit, pecsétnyomókat, és jártunk a régi épületben is, ami eredetileg a vármegyei börtön dologháza volt, majd az régi-új börtön felépültekor a levéltár kapta meg. Talán ez és a temetkezési előadás tetszett a legjobban. A többiek a Smidt Múzeumban elég hamar végeztek, nem igazán ragadta meg őket, illetve nagybátyám volt még a mentőállomás kiállításán is, de mi oda már nem mentünk ki, mivel az a belvároson kívül van. A tűzijátékra már itthon voltunk, de sok érdekes dolgot láttam, nem is gondoltam volna, hogy ilyen sok ritkasággal rendelkezik városunk.
