Lange Nacht der Museen Wien 2012

Természetesen idén is voltam Bécsben a Múzeumok Hosszú Éjszakáján. Idén három múzeum volt betervezve, amiből négy lett a végén.

Megérkezés után jegyvásárlás, szétnézés a Heldenplatzon, aztán irány az első múzeum, a Museum für Völkerkunde, vagyis Etnológiai (Néptudományi) Múzeum. Itt már jártam korábban, és mivel most sem volt nyitva több gyűjtemény, a két ideiglenes kiállítást, a Brazília 19. századi világát és a csendes-óceáni térséget bemutató kiállítást néztem meg. No meg persze a Népek Piacát, ami a múzeum aulájában volt. Nem volt annyira érdekes, mint gondoltam, ilyen cuccokat otthon is kapni, kicsit olcsóbban.

A múzeumban kicsit előbb végeztem, így visszamentem a Heldenplatzra megkóstolni az új Milkát, de már nem volt, ellenben kaptam egy ajándékcsomagot a fűtésmúzeumtól. Hamarosan továbbindultunk a Képzőművészeti Akadémia képtárába. Ez új helyszín volt, itt még nem jártam. Az első emeleten található a kiállítóterem, ahol az állandó kiállítás mellett két ideiglenes kiállítás is megtekinthető volt. Igazából az állandó és a delfteri festőiskola munkásságát bemutató kiállítás volt izgalmas, a kortárs "pacák" annyira nem.

Itt végezve megvitattuk, hogy még rengeteg időnk van, ezért még két múzeum is belefér kóstolóba.

Felkerekedtünk hát a Wien Museumba, ahol már szintén jártam korábban, ezért a kiárusításra és az ideiglenes kiállításokra, illetve az újdonságokra koncentráltam. Mivel idén van Gustav Klimt születésének 150. évfordulója, Bécsben minden Klimt. Az ideiglenes kiállítás nem volt rossz, csak meleg volt és tömeg. Adolf Loos nappalijára nem emlékeztem, a felső szintet kissé átrendezték, mert Ferenc Józsefet viszont nem találtam. De gazdagabb lettem egy Bécs ihlette novelláskötettel.

Utolsó állomásunk az Albertina volt. Nem voltam lelkes ezzel kapcsolatban, több okból sem: már jártam itt is, és itt mindig cudar nagy tömeg van múzeumok éjszakáján. Igazam is lett, már a ruhatárnál dugó volt. Le is mentem a másik ruhatárba, ahol meglepetésemre két magyar lány volt a ruhatáros, akikkel visszafelé menet el is beszélgettünk. Itt is az időszaki kiállításra koncentráltam, I. Miksa és a Dürer-korszak művészete címűre. Sajnos a tömeg itt is óriási volt, így az egyébként érdekes kiállítás nem volt annyira élvezetes. A diadalmenetek, a családfák, az egymással küzdő páncélok, mind-mind nagyon érdekesek voltak, érdemes megnézni a kiállítást. Ezen kívül volt még két fotókiállítás, ebből a testes nem igazán jött be, de az amerikai pillanatképek tanulságosak voltak. Kissé elcsigázva, a Burggartenen átvágva értünk vissza a találkozási pontra.

A Neue Burg este

Gemäldegalerie der Bildenden Künste Wien

Festmény ;-)

Nagyon Klimt

Közlekedési Múzeum

Még korábban jártam a Közlekedési Múzeumban, csak a beszámolóig nem jutottam el... ami késik, nem múlik.

A múzeumban éppen több ideiglenes kiállítás is megtekinthető volt, de engem leginkább az állandó kiállítás érdekelt. A bejárattól jobbra egy motor- és autókiállítás található a kezdetektől kb. az ezredfordulóig. Engem ez nem igazán hozott lázba, bár a Ford-T modell élőben azért jó volt! A bejárattól balra kezdődik a fő kiállítótér, telis-tele mozdonyokkal és vasúti kocsikkal. Természetesen mondanom sem kell, hogy kihasználtam minden interaktív lehetőséget a vonatra felmászástól a "Te mit tettél volna, ha...?" kérdéseken át a kocsikerék-ellenőrzésig. A másik részbe vezető átjáróban található a múzeumi bolt, ami hatalmas meglepetés volt számomra, nem gondoltam, hogy bolti játékokat és antikvár könyveket is árulnak. Ezt követi a múzeumban kiállított Szent Jupát és Farkas Bertalan visszatérőegységének mása. Innen a földszinti dualizmuskori gépkiállításra, illetve a városi kötött pályás közlekedés történetét bemutató kiállításra lehet átmenni. Az emeleten a magyar közlekedéstörténet epizódjait tekinthetik meg a látogatók, illetve a közúti közlekedés történetét a római kortól napjainkig.

A vasúttörténeti kiállítás felett a magyar folyami és tengerhajózás történetét tekinthetik meg, valamint az egyiptomi hajózástól a második világháborús hadihajóig a világ hajózásának történetét is áttekinthetjük.

A látogatást a meghosszabbított Titanic-kiállítással zártam, amiről ugyan már olvastam korábban, de annyira nem érdekelt. Szerencsére mégis megnéztem, érdemes volt.

A Közlekedési Múzeum gyerekkoromban is mély nyomokat hagyott bennem, de már látom, nem volt alaptalan.