Tegnap voltunk színházban. Megint. Csak most kicsit többen. Háromszor annyian. Szerintem legközelebb egy egész sort kibérelhetünk, ha ilyen tempóban szervezem be az embereket.
Az előadás délután volt, de meglepően sokan voltak. A darab egy vidám, zenés, táncos, bohóckodós szerelmi történet, ráadásul "Olaszban" játszódik, íga a kinti zord időt és hangulatot egyaránt feledtette. A színészek is mindent megtettek ezért, nagyszerű alakítást nyújtottak. Mint már a Portugálnál említettem, némi fenntartással tekintek a modern darabokra, de ez egy igazán szerethető alkotás, szerintem mind nézni, mind játszani hálás. A jelen lévő idősebb generáció szépen dúdolgatta is a betétdalokat, amelyek közül pár azért nekünk is ismerős volt. És a szemfülesek még az olasz nyelvtudásukat is fejleszthették.
Azt, hogy miről szól a darab, nem írom le, aki kíváncsi, nézzen utána, erre van jobb oldalt a "Keresés ebben a blogban" fülecske. Az, aki valami nagyon lélekemelőt vár, csalódni fog, a mű a szappanoperákat elegyíti a reneszánsz komédiákkal, modern köntösben, magyar, sőt, szombathelyi színpadra igazítva.
Talán kitűnik soraimból, hogy az a kirobbanó lelkesedés itt hiányzik, ami megvolt a 9700-nál. Ez nem ennek a komédiának a hibája, inkább a másik érdeme. Azt nekünk írták, azért, hogy három és fél órán át önfeledten kacagjunk. Ez kicsit más, nem jobb, nem rosszabb.
Ki nem maradhat a fő indok, hogy miért is vonultunk ki (fél)testületileg színházba. Eeegen, jól sejti a nyájas Olvasó, Rendezőúr miatt. Akit megint nem kellett félteni, hozta a tőle elvárt színvonalat. Amit egy szerencsétlen, ámde pénzéhes, étteremről álmodozó cukrászda-üzemeltető félolasz karakterből ki lehet hozni,, azt kihozta belőle. Sőt. És amit a Matildéval alakított, az valami egészen muris volt. Nagyon szerencsések voltunk, a második sorba kaptunk jegyet, így közelről figyelhettük meg arcjátékát is, ami nem kis derültség forrása volt folyamatosan. Csak gratulálni tudok! Persze a többieknek is, fergetegesek voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése