Csütörtök este két vizsgára tanulás közt átmentem Gyurihoz, hogy odaadjam a Bécsből hozott ajándékát, meg úgy általában leellenőrizzem, minden oké-e. Hát, a lakásban uralkodó állapotokat inkább hagyjuk. Viszont átmentünk vacsorázni a szomszédban üzemelő spanyol étterembe, ahol már nyáron voltam, és nagyon tetszett. Na igen, akkor mondjuk spagettit ettem.
De most Gyuri rászedett egy kétszemélyes paellára. Egyetlen aprócska probléma volt vele: tenger gyümölcseivel volt. Nos, voltaképpen szinte mindent kóstoltam már egyszer: rákot sonkás tésztában, kagylót hamburgerben, és halat is szoktam enni. De ezen mindegyik volt, ráadásul önmagában, azaz nem rejtette tészta vagy salátalevél. A rákkal még csak elvoltam, az 'csak nem bánt' címmel. Naivan eszegettem a rizst, amiben gondoltam én, csak csirke van. Kiderült, hogy ez igen súlyos tévedés volt. Ugyanis volt még benne tintahal, amivel nem igazán barátkoztam meg, és polip is, amire ha nem néztem rá, akkor egész finom volt. Nem is én lettem volna, ha nem próbálom ki a kagylót is, ha már úgyis ott van előttem. Nem ez lesz a kedvenc kajám, de hősiesen leküzdöttem. Mondjuk utána úgy döntöttem, hogy nem elég nekem az almalé, erre valami ütősebb kell, így végül a Tinto Mendoza névre hallgató argentín száraz vörösbort kóstoltam meg -nagyon finom bor! Mivel azóta sincs semmi bajom, kijelenthetem, hősiesen megvívtam a tenger gyülölcseivel, és én nyertem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése