Railjet again

Menthetetlenül nagy a szerelem, úgyhogy a mozdonypróba-beszámoló mellett a kedves olvasók kapnak egy jókora adag lelkendezést a railjet-ről is.

Csütörtök reggel a 7:10-es rj-tel mentem le Hegyeshalomba, ahol már vártak az új, csilli-villi mozdonyok, tesztelésre várva, hogy nálunk is futhassanak. Természetesen élénk érdeklődés kísérte a műveletet, mindenhol fotóztak, ahol csak megálltunk, időnként többször is. Egyébként kellemes kis gép a kicsike, szépen gyorsul - bár a Taurus szerintem jobb. Az abszolút kedvenc a vezetőállásokba beépített szekrények és hűtő... :)))

Nekem is van képem:

Minden okosat és szépet leírnak a különböző vasutas fórumokon, honlapokon, tessék használni a keresőprogramot. De, nehogy szó érje a ház elejét, íme a rövid leírás:

"Az ES64F4 verzió egy univerzális négyáramrendszerű mozdony tehervonati célokra, maximális sebessége 140 km/h. Valamennyi európai nagyvasúti feszültségrendszert ismeri, LED-bázisú jelzőlámpái valamennyi vasút jelzési rendszerére alkalmasak, az eltérő vonatbefolyásoló rendszerek bármelyike installálható rajtuk az aktuális alkalmazásnak megfelelően. A típusból a DB Cargo, majd Railion rendelt 100 darabot (DB 189 sorozat), a Dispolok kb. 40 darabbal rendelkezik (ES64F4 sorozat)."  (Wikipedia)

És most jöhet a rj! Tehát reggel ezzel mentem a határig. Kelenföldön fel - most, hogy felújították a pályaudvart, annyira már nem morbid, mikor ez a kerekeken gördülő csoda besuhan -, és jött a szokásos ámulás és bámulás. Még mindig tiszta, csendes és kényelmes. És gyors, persze magyar viszonylatban: max. megengedett sebessége Magyarországon 160 km/h. Így röpke másfél óra volt csak az utazás, amit azzal töltöttem, hogy a velem szemben lévő monitoron követtem azt, hogy merre járunk, és éppen mennyivel megyünk. Sikerült alulmúlni a tavalyi 15 km/h-t, most 10 km/h is volt. Hazafelé is rj-tel jöttem, bár a visszautat tehetségesen végigaludtam, és majdnem elfelejtettem leszállni - hiába, túl csendes a vonat, és nem is ráz különösebben, úgyhogy nem tűntek fel a váltók. Azt azért sikerült (odafelé) észrevennem, hogy az ülések hátán van egy kis akasztó a táskáknak, és, hogy meg lehet hosszabbítani a lehajtható asztalt, no meg, hogy van olyan kocsi, aminek az egyik végén két wc is van.Magasan veri a MÁV első osztályt a rj másodosztály, és ráadásul olcsóbb is. Pár kép:

Érkező rj Mosonmagyaróváron, Bécs felé.

Ugyanaz a szerelvény, távozóban.

Economy class ülések.

Poggyásztartó nagyobb daraboknak.

Economy class - belső tér

Érkező vonatom :)

És a végére még egy kép:

Az új, Széchenyi-matricás Taurus - hivatalos híradás ITT található, a fotót pedig Horváth Norbert készítette, adatok ITT.

Filmforgatás

Természetesen nem velem, csak éppen tehetségesen "belefutottam". Azért idézőjel, mert tudtam róla, hála fogadott húgomnak :)

Igen, a szemfülesebbek a dátumból már kiszúrhatták, hogy a Bel Ami (Guy de Maupassant: A szépfiú c. regénye alapján - MEK-en olvasható) forgatását volt szerencsém megtekinteni, pontosabban a főszereplőt. A suli, ahol tanítok, pont az Egyetemi Templommal szemben van, ami a mai forgatási helyszín volt. Amikor mentem, már voltak ott jópáran, gondoltam is, hogy mire végzek, már ők is elmennek. Hát nem így történt, fél kettő körül végeztem, a kapun kilépve még mindig ott volt a tömeg. Gondoltam, amíg megeszem az ebédnek szánt müzliszeletet, ácsorgok egy kicsit, és jókat kuncogok a tinilányokon, meg az értetlen turistákon. Nem álltam ott két perce se, mikor mozgolódást látok, az egyik biztonsági őr jött ki, és jelentőségteljesen elkezdett a másik kijárat (papi szeminárium) felé tekingetni. Persze mindenki átment oda, és nem is kellett soká várni, megjelent a kapuban Robert, akit azonnal be is tuszkoltak egy fekete kocsiba.

Ez volt a nagy attrakció. Szegény elég morcos volt, most olvastam IMDb-n a nyilatkozatát a körülötte zajló felhajtásról: "Nem tartom magam egyáltalán szexinek, és nem érzem úgy, hogy ilyen témához közöm lenne. Az Az emberek ezt mondják, de én sosem gondoltam így."  (Robert Pattinson Spotted Looking Angry On “Bel Ami’ Movie Set Today.)

Egyébként le a kalappal a rajongók előtt, tényleg csendben voltak, se sikítozás, se verekedés, se semmi, így nem is voltak morcona képű biztonsági őrök, csak pár ember lézengett, "őrizve" a tömeget. Ha jól értesültem, a magyarországi "csend-kampány" lényege, hogy a rajongók csendben figyelik az eseményeket, és összetartozásukat kifejezendő fehér pólót hordanak.

Töviskorona

Gyuri kérdezte, hogy van-e kedvem pantomim-előadásra menni. Végül is, miért ne, olyat még úgyse láttam.

Így kötöttünk ki múlt kedden a Nemzeti Táncszínházban a Várban, M. Kecskés András "expresszív pantomim"-előadásán. Mint a címe is mutatja, Krisztus keresztútját mutatta be, egy személyben eltáncolva mindent. A Refektóriumban (latin, a kolostor ebédlője) volt az előadás, és meglehetősen sokan voltak - legalábbis engem meglepett, hogy ennyiért ilyen sokan kíváncsiak egy egyórás "táncra". A modern technikának, és J. S. Bachnak, illetve Munkácsynak köszönhetően tudtam követni, hogy éppen mi is "történik" - helyesebben eltáncolódik - a színpadon, bár volt pár jelenet, amit egyedül is felismertem pl. Júdás csókja, Veronika kendője, keresztre feszítés, feltámadás.

Nem igazán nyerte el tetszésem a műfaj, tehát nem valószínű, hogy még egyszer elmegyek ilyen előadásra, de legalább művelődtem.