Memories of Ithilia: október 2010

2010. október 6., szerda

Lange Nacht der Museen 2010 - Belvedere, Schatzkammer des Deutschen Ordens

A Hadtörténeti Múzeumnál újra buszra szálltunk, hogy átmenjünk a Belvedere-be, ahol a modern osztrák festészeti gyűjtemény mellett középkori, barokk, romantika és biedermeier irányzatok is helyt kaptak. Itt nem lehetett fényképezni, de el kell mondjam, a Klimt-gyűjtemény, és a romantika festészetét bemutató termek nagyszerűek, és mivel nem volt nagy tömeg, kedvére nézegethetett az ember - csak az órára kellett figyelni, két órát tölthettünk itt is.

Volt néhány kép, ami nagyon-nagyon tetszett, főleg Caspar David Friedrich képei, de volt még néhány, ami előtt hosszan elmerengtem volna. A gyűjtemény másik érdekes eleme Franz Xaver Messerschmidt karakterfej-gyűjteménye, ami a földszinten kapott helyet. A vállalkozó kedvű látogatók Klimt A csók című képének másolata előtt még vámpírokkal is fényképezkedhettek, a türelmesebbek éjfélkor a Vámpírok bálja című nagysikerű musical betétdalait hallgathatták meg élő előadásban. Sajnos közben eleredt az eső, így szemerkélő esőben és sötétben vágtunk át a kastélyparkon az Alsó-Belvedere kastélyba, ahol az Alvó szépség c. kiállítás tekinthető meg, illetve innen lehet átmenni a Télikertbe, ahol idén Rodin-kiállítást rendeztek be. Ezt érdemes lett volna tüzetesebben megszemlélni, de nagyon kevés idő maradt erre, és itt - nem meglepő módon - elég sok látogató volt. Miután kis késéssel mindenki befutott a találkozópontra, tovább indultunk az utolsó helyszínre, a Német Lovagrend kincstárába, ahova már tavaly is terveztünk ellátogatni, de nem sikerült akkor beilleszteni a programba.

A hatvan ember persze most sem fért fel egy buszra, de most csak ketten maradtunk le a végén az egyik régésztáboros sráccal, így mi kihasználtuk azt az idén bevezetett újítást, hogy a múzeumi belépő nem csak a múzeumbuszokra, hanem a WL járataira is érvényes, így egyik kedvenc villamosvonalamon (D) mentünk vissza a Heldenplatzra - és előbb odaértünk, mint a buszokkal a többiek, akik tíz perccel előttünk mentek el. Stílusosan Savoyai Jenő szobránál találkoztunk, az elcsigázott csapat nem volt túl lelkes, hogy gyalog megyünk a Singerstrasse 7. szám alatt található rendházba, megnézni a kincstárt. Volt itt mindenféle csodálnivaló: érmék, színarany étkészletek, aranyozott asztali óra, kelyhek, medálok, metszett kristálypoharak, keleti fegyverek, miseruhák, oltár, és még sorolhatnám, pedig maga a kiállítás összesen öt szobában található. Találtunk egy medált, amire a Tízparancsolatot vésték fel héberül. A fáradt csoport még a templomba is betekintett, ahol a rend tagjainak családi címerei találhatók. Innen a Kärtner Strassén keresztül sétáltunk vissza a buszhoz, és kis késéssel, fél kettő körül indultunk haza.

A Német Lovagrend temploma

Oberes Belvedere

Kastélypark lépcsőkorlát

Unteres Belvedere

kehely

Kutya

Asztali óra

Étkészlet - kagylókanalak

Arany étkészlet

Korallfa

Aranyozott ezüstszarvas

fakupa

Bezoár :)

Hegyikristály madár-pohár

Achát tál

Gyík :)

orvosi felszerelés

A Rend kincstárának kulcsai

Metszett kristálypoharak

Hegyikristály pohár

Maláj tőr

Pohár

A templom felülről

Lange Nacht der Museen 2010 - Heeresgeschichtliches Museum

Lassan már hagyománnyá válik, hogy a bécsi múzeumok éjszakáján ott vagyok. Idén negyedszer voltam, másodszor ugyanazzal a csapattal, vagyis a Vasi Múzeumbarát Egylet tagjaival. A tervezett program a Hadtörténeti Múzeum, a Belvedere, és a Német Lovagrend kincstára volt. Meglepően sokan, több, mint hatvanan jelentkeztek a kirándulásra, és külön öröm volt, hogy Sanyiék is jöttek - nem kicsit lepődtem meg, mikor megláttam a busznál őket, Nagyvárad azért nem éppen a szomszédban van.

Háromkor indultunk Szombathelyről, kis kitérővel fél hatra sikerült is megérkezni a Naturhistorisches Museum mögé. Kicsit megrettentünk a jegypénztár előtt kígyózó sor hosszától, de húsz perc alatt sorra kerültünk, igazán gyorsan ment - bár, vagy öt percig feltartottuk a sort, mire a hatvankét jegyet megvettük. Miután mindenki megkapta a maga jegyét, és a cukrokat is kiosztottuk, célba vettük a 2-s számú buszt. Természetesen nem fértünk fel egyben - illetve jó magyar módszer szerint sikerült volna, de egy roppant "kedves", hivatása magaslatán álló egyén, aki talán forgalomirányítóként funkcionálhatott, leparancsolt pár embert. Utóbb kiderült, ők voltak a szerencsésebbek, mivel egy szinte üres busszal előttünk értek oda.

A Hadtörténeti Múzeum az Arsenal nevű épületegyüttesben kapott helyet, és nagyjából a pesti Hadtörténetivel egyező gyűjteménye van, a harmincéves háborútól a második világháborúig bezárólag. Nekem a török gyűjtemény és a tengerészeti terem tetszett leginkább, bár a többieket hallgatva a tengerészeti vitte a pálmát magasan a többi előtt. Nagy pozitívuma a múzeumnak, hogy minden teremről van magyar nyelvű tájékoztató, így kedvére bóklászhat az ember, nem kell tolmácsot vadásznia maga mellé. A programok is érdekesek voltak, elsősorban a gyerekeknek kedveztek a foglalkozások, de a felnőttek is találtak elfoglaltságot, egy szlovákiai török hagyományőrző egyesület janicsár fegyver- és hangszerbemutatót tartott.

Kellett legalább két óra, mire a múzeumot - felületesen- megnézte az ember, hát, még ha elakadt pár helyen, mint én a török zászlóknál, illetve a hajómodelleknél.