Memories of Ithilia: Lange Nacht der Museen 2010 - Belvedere, Schatzkammer des Deutschen Ordens

2010. október 6., szerda

Lange Nacht der Museen 2010 - Belvedere, Schatzkammer des Deutschen Ordens

A Hadtörténeti Múzeumnál újra buszra szálltunk, hogy átmenjünk a Belvedere-be, ahol a modern osztrák festészeti gyűjtemény mellett középkori, barokk, romantika és biedermeier irányzatok is helyt kaptak. Itt nem lehetett fényképezni, de el kell mondjam, a Klimt-gyűjtemény, és a romantika festészetét bemutató termek nagyszerűek, és mivel nem volt nagy tömeg, kedvére nézegethetett az ember - csak az órára kellett figyelni, két órát tölthettünk itt is.

Volt néhány kép, ami nagyon-nagyon tetszett, főleg Caspar David Friedrich képei, de volt még néhány, ami előtt hosszan elmerengtem volna. A gyűjtemény másik érdekes eleme Franz Xaver Messerschmidt karakterfej-gyűjteménye, ami a földszinten kapott helyet. A vállalkozó kedvű látogatók Klimt A csók című képének másolata előtt még vámpírokkal is fényképezkedhettek, a türelmesebbek éjfélkor a Vámpírok bálja című nagysikerű musical betétdalait hallgathatták meg élő előadásban. Sajnos közben eleredt az eső, így szemerkélő esőben és sötétben vágtunk át a kastélyparkon az Alsó-Belvedere kastélyba, ahol az Alvó szépség c. kiállítás tekinthető meg, illetve innen lehet átmenni a Télikertbe, ahol idén Rodin-kiállítást rendeztek be. Ezt érdemes lett volna tüzetesebben megszemlélni, de nagyon kevés idő maradt erre, és itt - nem meglepő módon - elég sok látogató volt. Miután kis késéssel mindenki befutott a találkozópontra, tovább indultunk az utolsó helyszínre, a Német Lovagrend kincstárába, ahova már tavaly is terveztünk ellátogatni, de nem sikerült akkor beilleszteni a programba.

A hatvan ember persze most sem fért fel egy buszra, de most csak ketten maradtunk le a végén az egyik régésztáboros sráccal, így mi kihasználtuk azt az idén bevezetett újítást, hogy a múzeumi belépő nem csak a múzeumbuszokra, hanem a WL járataira is érvényes, így egyik kedvenc villamosvonalamon (D) mentünk vissza a Heldenplatzra - és előbb odaértünk, mint a buszokkal a többiek, akik tíz perccel előttünk mentek el. Stílusosan Savoyai Jenő szobránál találkoztunk, az elcsigázott csapat nem volt túl lelkes, hogy gyalog megyünk a Singerstrasse 7. szám alatt található rendházba, megnézni a kincstárt. Volt itt mindenféle csodálnivaló: érmék, színarany étkészletek, aranyozott asztali óra, kelyhek, medálok, metszett kristálypoharak, keleti fegyverek, miseruhák, oltár, és még sorolhatnám, pedig maga a kiállítás összesen öt szobában található. Találtunk egy medált, amire a Tízparancsolatot vésték fel héberül. A fáradt csoport még a templomba is betekintett, ahol a rend tagjainak családi címerei találhatók. Innen a Kärtner Strassén keresztül sétáltunk vissza a buszhoz, és kis késéssel, fél kettő körül indultunk haza.