Kentridge és Beerenpunsch

Az úgy volt...

... hogy Eszti rászedett, hogy menjünk ki Bécsbe két napra. Engem meg nem nagyon kell győzködni, ugye, ha kirándulásról van szó. Főleg akkor nem, ha Bécsbe invitálnak. Online foglaltunk szállást, vettünk pénteken vonatjegyet, úgyhogy hétfő reggel irány a császárváros.

Kalandjaink ott kezdődtek, hogy Eszti reggel lekéste a vonatot. Szerencsére a kirándulójegy minden járatra jó, úgyhogy jött a következővel. Én meg addig kicsit körbenéztem a Mariahilfer Strassén, és nagyon büszke voltam magamra, hogy csak egy kávét és egy naptárt vettem azalatt a másfél óra alatt, amíg a következő vonat kiért. Ha már vonat: természetesen railjettel mentünk, és még mindig találok rajta újdonságot... most éppen azt sikerült felfedeznem, hogy minden ülésnél van konnektor a laptopnak. De tényleg mindegyiknél. Visszatérve Esztire, a Westbahnhofon sikeresen találkoztunk délben, majd irány az Albertina. Tervbe csak egy Picasso-kiállítás volt véve, de ugyanekkor és ugyanott, egyazon jegyért megtekinthető volt a  Michalangelo- és a William Kentridge-kiállítás is. Az első nem igazán ragadott meg, valamint kicsit idegesített a nagyszámú női akt. A Kentridge-kiállítás érdekes volt, főleg az animációk tetszettek, illetve a fekete-fehér színvilág, ami ennek ellenére roppant kifejező volt. Ha már ott voltunk, megnéztük a dísztermeket is, ami 21, egymásba nyíló helyiséget jelent. Minden szoba más-más színvilágú, berendezésű - az egyikben még karácsonyfa is volt! Roppant büszke voltam magamra, hogy festményről is felismertem a bécsi épületeket. Mellékesen nem egy neves festő alkotása lóg a szobák falain, mint például Dürer Mezei nyúlja. A középső, férfi- és női termeket elválasztó díszteremben a múzsák és Apolló szobrai állnak, némi velencei csillárok által megvilágítva. Ezek után az alagsori Michalangelo-kiállításra már nem sok energiánk maradt, bár örömmel konstatáltam, hogy itt a női aktok helyett a férfitestről készült tanulmányok dominálnak. Csak éppen a hatvanhatodik után már annyira nem érdekes.

Albertina után irány a szállás, lepakolni. Favoritenben volt a hostel, és meglepően kényelmes szobát kaptunk, kényelmes, pihe-puha ágyakkal, voltak fogasok, sőt, a fürdőben még egyesével csomagolt fogmosó poharak is. A vörös-fehér színvilág kellemesen feldobta a kinti fehérséget, ahogy a falakon lógó virágokat ábrázoló képek is. De, hogy ne csak jót írjak, a világítás kicsit gyér volt, jól jött volna még egy olvasólámpa, és egy kis hűtő sem lett volna ártalmas.

Favoritenstrasse

Raaber-Bahn-Gasse

Lepakolás után irány a bolt a sarkon, csoki minden mennyiségben és némi vacsora. Evés után pedig mi más, mint a kivilágított adventi vásár, mert este már nincsenek olyan sokan, lehet nézelődni nyugodtan. Kipróbáltam a Beerenpunschot, és igen elégedett voltam vele, különösen a hozzáadott gyümölcsök mennyisége tekintetében. A Rathausplatzról besétáltunk a Herrengassén és a Grabenen át a Stephansdomig - még mindig, reménytelenül imádom az adventi díszbe öltözött belvárost este, mikor már nem a tömeg határozza meg az utcaképet, hanem  az utcánként változó díszek - az abszolút kedvenc  továbbra is a Kohlmarkt és Wallnerstrasse.

Herrengasse

Kedden reggel megállapítottuk, hogy: 1. esett a hó, ezért 2. igen csak hideg van, és így 3. mi lenne, ha tömegközlekedéses városnézést tartanánk, mivel azon fűtenek. 10-kor el kellett hagyni a szállást, első utunk a Westbahnhof csomagmegőrzőjéhez vezetett, ahol 2 euróért remek kis helye volt a két nagy, csokival (is) tömött táskának. Felcsapva idegenvezetőnek, megmutattam Esztinek pár kedvenc ezt-azt a városban. Kezdtük a kedvenc metróvonallal, amelyik mentén laktam, az U6-szel, ami ugye jó darabon a felszínen megy. Teljes sikere volt :) 

U6

Először Spittelaunál tettünk kitérőt, megnéztük a Hundertwasser tervezte hőerőművet, jó alaposan, több oldalról is. 

Hőerőmű

távhő

Aztán továbbmetróztunk egészen Neue Donau-ig, hogy felfedezzük a mecsetet. Ez is elég kalandosra sikerült, ugyanis nem találtunk járdát - mint utóbb kiderült, az autóút volt egyben a járda is -, de elbukdácsoltunk a mecsetig a hóban, bár be nem mentünk.

DonauCity

Iszlám Centrum

 Innen átbuszoztunk másik kedvenc pontomra a városban, az ENSZ-városhoz. A felhőkarcolók közt iszonyat hideg volt, úgyhogy itt csak pár fénykép készítése erejéig maradtunk, és a Donauinsel felkereséséről is lemondtunk.

Tech-Gate Vienna

Andromeda-Tower

Hochhaus Neue Donau

A Schwedenplatzon beültünk egy kávéra melegedni, majd a Ruprechtskirche - Judengasse - Hoher Markt - Rotenturmstrassén át a Grabenre sétáltunk, ahol bevetettük magunkat az egyik könyvesboltba, és alaposan szétnéztünk, minek köszönhetően Eszti gazdagabb lett két arab nyelvkönyvvel. 

Ankeruhr

Fa a Judengassén

Az új hajókikötő a Schwedenplatzon

Ruprechtskirche

Innen a Schottentorhoz mentünk, a másik kedvenc könyvesboltomba, majd villamosoztunk egy kicsit a Parlamentig, ahol az én bosszantásomra feltűnt egy Vámpírok bálja-matricás villamos. 

Tanz der Vampire-Strassenbahn

Parlament

 Ez akkora sokkot okozott, hogy azonnali punsch-kezelésre szorultam - nem mellesleg kockára fagytunk már - a Maria-Theresien-Platzon, ezúttal körtésre.

Közös megegyezéssel a Néprajzi Múzeumot railjetre cseréltük, és némi vásári nézelődés után visszaindultunk a vasútállomásra, hogy a csomagjainkat összeszedve hazamenjünk. Búcsúzóul még a Südbahnohofon folyó építkezésnél megcsodáltunk egy, a munkások által állított picike karácsonyfát a sok vasbeton elem közt. :)