Így éltek ti - Honoré Daumier-kiállítás

The way we are. Ez a kiállítás angol címe, és még sosem gondoltam bele, hogyan fordítanám magyarra. Az "Így éltek ti" számomra azt sugallja, hogy Daumier kívülről szemléli korát, nem részese annak. Pedig a kiállításban elhelyezett leírásokból nem ez tűnik ki, hiszen még börtönbe is került Lajos Fülöpöt túlzottan gúnyoló karikatúrája miatt.

A politikai témájú karikatúrák mellett (amelyen nem egy, általunk is ismert figura tűnik fel) kifejezetten találóak a hétköznapi életet bemutató sorozatok (Derék polgárok; Hitvesi erkölcsök; Fürdőzők), amelyek a francia, főként párizsi polgárok fennhéjázó viselkedését, szokásait gúnyolják ki. A politikai és társadalmi témák mellett az ókori mitológia híres történeteihez is készített Daumier litográfiákat, amelyeket én bizony szívesen betennék a művészettörténet / történelem tankönyvekbe, mert nagyon tanulságosak. A kiállítás utolsó szakasza a francia-porosz háborút és következményeit mutatja be, sokkal allegorikusabb ábrázolásmóddal, mint a korábban megismert munkák.

A kiállítás további érdekessége, hogy nem csak Daumier rajzait, hanem néhány kortárs művész (Beaumont, Cham, Gavarni, Canzi) alkotásait is bemutatja, valamint megismerkedhetünk a litográfiák készítésének módjával is.

Kevésbé tetszett az, hogy a kiállítótér nagyon rideg, elhagyatott hangulatú, a világítással lehetett volna javítani rajta egy kicsit. Másrészt, igazán nagyszerű, hogy haladva a korral, van wifi-s audioguide, de:

1. ember legyen a talpán, aki letölti az alkalmazást, mert valami észbontóan körülményes, rengeteg felesleges lépéssel;

2. nem az egész épületben fogható a wifi-jel, pl. a Daumier-kiállításban egyáltalán nem;

3. nincs minden kiállításhoz anyag az alkalmazásban, csak a Cézanne, és az állandó kiállításokhoz.

Összességében ott és akkor nem igazán nyerte el tetszésem a tárlat, de aludva rá párat, voltaképpen jó volt a kiállítás, tanárként például kiválóan alkalmazható a francia történelem tanításában, ami meglehetősen sokak számára az egyik legnehezebben befogadható anyagrész, de egy-egy ilyen kiállítás sokat dobhat rajta.

La Mancha lovagja

A szilveszteri előadást volt szerencsém látni. Ahogy arra felhívták a figyelmünket, az előadás az előtérben kezdődött, ahol az inkvizíció századosa kihirdette, hogy Cervantest az inkvizíció elé idézték. Ezt követően helyet foglaltunk, meszeltünk az ismerősöknek, ahogy illik. Az előadás elején Cervantes börtönbe kerül szolgájával, Sanchóval együtt, ahol a "Kormányzó" jóváhagyásával saját védelmére elmeséli Don Quijote történetét, aki mindenkit bolondnak tart, mert egy olyan korban lovag, amikor azok már rég nem léteznek, és egy olyan nőt választ szíve hölgyének, akinek ágyában sokan megfordulnak. Családja végül enged az "őrületnek", és a Tükörlovag legyőzi a Dont. Szíve hölgye azonban küzd érte, így végül mégis a bolondnak tartott lovag kerül ki győztesen a képzeletbeli szörnyekkel vívott harcból.

Szerémi Zoltán játszotta a főszerepet, akit én még nem láttam nagyobb szerepben, és most teljesen meglepődtem, hogy milyen jól játszik, nagyon tetszett, úgy alakította a szerepet, hogy elhittem neki, ő Don Quijote. Németh Judit Aldonza szerepében szintén fenomenális volt. Ami még feltűnt, hogy Kálmánchelyi Zoli nagyon élvezte a az atya szerepét. Természetesen mindenki, Szabó Tibor, Kelemen Zoli, és a többiek szintén hozták a tőlük megszokott magas színvonalat, így egy nagyszerű előadást élvezhettünk. Szereposztás ITT.

Hallottam kevésbé pozitív felhangokat is, de én személy szerint sokkal szívesebben megyek színházba itthon, mint Budapesten, mert itt a színészek sokkal nagyobb lelkesedéssel játszanak, ráadásul nem idegenek, hanem a MI színészeink, akikkel bármikor összefuthatunk a városban, és számos helyi kezdeményezésben is szerepet vállalnak, egyszóval közel sem olyan megközelíthetetlenek, mint a "nagy pesti" színészek.