Entente Florale 2009

Szeptember 25-én Cardiffban tartották a Virágos Város verseny eredményhirdetését. Magyarországot a városok között Szombathely képviselte, a falvak között a Zala megyei Gelse. Mind a két település ezüstérmes lett, Gelse különdíjat is kapott.

Az eredmények itt tekinthetők meg: www.entente-florale.eu/results_09
Szombathely pályázati lapja: www.entente-florale.eu/media/File/entrants09/HU-Szombathely-Web.pdf
Gelse pályázati lapja: www.entente-florale.eu/media/File/entrants09/HU-Gelse-Web.pdf

Nagykövetek délutánja - Fekete-Afrika

Nagy suttyomban szerveztek az egyetemen nagyköveti beszélgetéseket, kötetlenebb jellegű előadássorozatot Fekete-Afrikáról.

Ezt a Latin-Amerika története előadáson mondták ma, és testületileg el is mentünk megnézni a Gólyavárba. Volt "welcome drink" (kóla vagy ásványvíz), kiállítás a Dél-Afrikai Köztársaság kulturális örökségéből, mivel ők kezdtek, kaptunk ajándék mappát, tollat, jegyzetfüzetet - szóval készültek.

A megnyitó dobosok előadása volt; ami engem meglepett ebben, hogy három-négy fehér fiatal is volt köztük - én valahogy a dobolást mindig a bennszülöttekhez kötöttem (ennyit a nem sztereotipizálokról...) Fergeteges előadást csaptak, tánccal, zenével, alaposan felébresztette a sziesztájukról beeső vendégeket. Beszédet mondott az ELTE rektora, a BTK dékánja, és a (leendő) afrikanisztika program felelőse, majd a nagykövet asszony következett, egy előadással országa modern kori történetéről. Többet nem tudok, mert el kellett mennem a vonatra.

Ennek kapcsán elgondolkodtam azon, hány nagykövettel vagy más funkcióban országát képviselő személlyel találkoztam eddig. Íme a lista:

Judit Varnai Shorer, Izrael állam Magyarországra delegált volt nagykövete;

Hussein Moussawi, a Libanoni Köztársaság Magyarországra akkreditált nagykövete;

April H. Foley, az Amerikai Egyesült Államok magyarországi nagykövete;

Juraj Migaš, a Szlovák Köztársaság volt magyarországi nagykövete;

Ő Királyi Fensége El-Hassan bin Talal jordán herceg;

Takalani Esther Netshitenzhe, a Dél-Afrikai Köztársaság magyarországi nagykövete.

9700

Whirpool 9700, Volvo 9700, Black-Berry Bold 9700, LG-VX 9700...

Nem, nem szériaszám.

A 9-es szám az erő, energia, a pusztítás és a háború szimbóluma. A mindennapi életben erőt, becsvágyat, uralkodást és vezetést jelent. A vasat képviseli, amiből a harci eszközeink is készülnek. A 7-es a függetlenséget, eredetiséget szimbolizálja, a változás, utazás is hozzá kapcsolódik...

Ebben már van valami, de még nem a megoldás.

9700 Szombathely irányítószáma...

Ez már csak egy mikromilliméterre van a helyes választól.

9700 Egressy Zoltán darabjának címe, mely a Weöres Sándor Színház és a város számára íródott, és Dömötör Tamás állította színpadra.

Tegnap volt szerencsém megtekinteni a két felvonásos zenés időutazást (nem csekély szervezést igényelt a művelet, ezer hála érte nagybátyámnak), és még mindig nem sikerült teljesen felocsúdni a varázsból. Mondták a vonaton, utcán, múzeumban, könyvtárban, kórházban, szóval mindenfelé, ahol csak megfordultam, hogy nagyon jó a darab, vétek kihagyni. Ezen felbuzdulva hazajöttem egy nappal korábban, mint szoktam, hogy megnézzem.

A színház épületébe belépve (A Hemo a helyieken és a volt katonákon kívül másnak úgyse mond semmit, tehát maradjunk e "fennkölt" meghatározásnál) kicsit meglepődtem, hogy sehol egy ismerős, és hát az átlagéletkor is közel duplája saját éveim számának. A színházterem hasonlóan élt emlékeimben: pici, szűkös, de a világítástechnika már új. Elfoglaltuk helyünket, lassan mindenki beszállingózott, és elkezdődött az első felvonás. A SzoSzeTeVa rendkívüli ülésén találjuk magunkat, ahol az elnök meglepő ötlettel áll elő a hányatott sorsú színház ügyében: Feri bácsi (Jordán Tamás) időgépe segítségével gyűjtsenek adományt a város történetének nagy alakjaitól. Hosszas tanácskozás után bele is vágnak a Feri bácsi-projektbe, és megkezdik időutazásukat.

Az első megálló előtt még megemlíteném, hogy a darab telis-tele volt csak helyiek által érthető poénokkal, mint az "Elsősorban kultúrával él az ember, nem kenyérrel, Toronyi!". Hje, hát volt is nagy derültség a nézőtéren. De mindez semmi ahhoz képest, ami ezek után következett.

Tehát az első állomás a legnagyobb magyar, Széchenyi, aki egy napig a városban rejtőzködött. Szegény öreg még csak megérti, hogy a jövőből érkeztek látogatói, de pénzt, azt nem tud adni - amiben közrejátszik az is, hogy éppen visszaszállítják Döblingbe...

Innen Sobri Jóskához ugrik be a csapat, hogy a híres betyárt, aki a városi börtönben raboskodott, szabadságáért cserébe betyárkodjon össze már némi pénzt a színházra. De a betyár felülteti őket, és csak némi csetepaté árán szabadulnak.

A következő jelenet 1976-ba repít minket, a zalaegerszegi és a szombathelyi elvtársak tanácskozására, melynek napirendi pontjai: 1. Színház avagy képtár létesüljön-e Szombathelyen? 2. Mi legyen az új képtár neve? Nem igazán lehet szavakkal visszaadni, hogy mi is történt a színpadon, legyen elég annyi, hogy Kelemen Művészúr alakítása szemet nem hagyott szárazon, könnyesre kacagta magát a közönség.

A szünet előtti utolsó jelenetben  a 19. századi színjátszásba tekinthettünk be, Márkus Emília egyik próbáján járunk - amit megzavart néhány eltévedt időutazó.

A röpke negyedórás szünetben a két órás ülésben megfáradt nézők kinyújtoztathatták tagjaikat, ehettek-ihattak, leereszthették a kondenzvizet, beszélgethettek. A WC-ben sorban állva például megtudhattam, hogy az egyik hölgy most nézi meg harmadszor a darabot, összegyűjtötte rokonsága mindazon részét, aki még nem látta, s össznépileg vonultak ki.

A második felvonás első jelenete kifejezetten nagy fájdalmat okozhatott azoknak, akik a szünetben sokat ettek-ittak... egy 1655-ös boszorkányper tárgyalásán voltunk, ahol a megjelent tanúk arról nyilatkoztak, hogy a vádlott tartott-e borjút a szobában, vagy sem. De nem ez okozott derültséget, hanem Kelemen Művészúr, aki remekül alakította a pórnépet felhergelő vénlányt. (Ez az egyik olyan jelenet, amin tegnap óta időnként nagyokat kacagunk.)

Egy véletlen bakinak köszönhetően időutazóink 9700-ba csöppennek, ahol a hologram-archívum idős dolgozójának mutatnak be hús-vér színészi előadást, aki ettől teljesen meghatódik, hiszen 800 éve már a színházat is bezárták, és embert se lát, mert a legközelebbi város, Megavép pár kilométerrel odébb fekszik.

Nagy reményekkel érkeznek a honfoglaló magyarok korába, de itt fogságba esnek, és Natália, az egyik képviselő Pesten a Macskákban fellépő felesége egy váratlan esemény középpontjába kerül, mikor a sámán (aki nem más, mint... szóval tudjátok) felhasználja őt egy szertartásban... szerencsére Géza kiszabadul, majd otthon szerzett baranta-tudását felhasználva legyőzi a magyar vitézeket, így Gézát megválasztják gyulának, és marad is népe körében.

Végül elcsigázva és csalódottan utolsó reményükhöz, a városalapító Claudius császárhoz látogatnak el, ahol a császárt megörvendeztetik némi zenés-táncos produkcióval - miközben ki-ki keresi párját, és páran hoppon maradnak. Művészúr játéka itt ismét magával ragadó, a környékemen ülők nem is azt nézték, mi történik a színpad közepén, hanem, hogy Művészúr hogyan próbálja becserkészni a vadat., ami aztán lecseréli egy nőnemű egyedre. A császárnak annyira tetszik a produkció, hogy birodalma legnagyobb gyémántját ajándékozza oda a színház építésére. Mission completed.

Ezalatt otthon javában zajlik a karnevál, Vass Gyula elnök úr és bájos titkárnője, Ibolya pedig a közönséggel taníttatnak be egy dalt, amit a hazatérő időutazókkal együtt finálé gyanánt eléneklünk. Borítékolhatóan minimum negyedórás taps és éljenzés zárja az előadást.

Óriási élmény volt az előadás, ami igazán nekünk, szombathelyieknek, vas megyeieknek szól, három és fél órás önfeledt szórakozást nyújtva. [Szubjektív vélemény következik:] A színészek közül alakításával Szabó Tibor (Vass Gyula elnök, valamint több múltbéli személy, többek közt Claudius császár), Szerémi Zoltán (Vépmegyeri Géza, a későbbi gyula), valamint Vass Szilárd (például Széchenyi) tűnt ki, [szubjektív vélemény vége], de a közönség reakciói alapján a legkiválóbb alakítást Kelemen Zoli nyújtotta -bár, hogy melyik szerepe volt a legjobb, arról megoszlanak a vélemények.

Képgaléria

Tudósítás a premierről

Budapesti Nemzetközi Vásár

Ma Oktatás Napja volt a BNV-n, diákoknak ingyenes. Gondoltam, még nem voltam, uccu neki, irány a B pavilon.

Az alapvető problémák ott kezdődtek, hogy fogalmam sem volt, hogy hol is van konkrétan a BNV. Megnéztem térképen, azt is kiderítettem, hogy mivel lehet odajutni: Örsről 100-as busz, vagy a Blaháról 37-es villamos. Utóbbi mellett döntöttem, mert az a MUK-ról egyszerűbbnek tűnt. A nyolc megálló alatt a "nyócker" minden szépségét megismerhettem... Leszállás után kezdődött ám csak az igazi kaland! A Pongrácz úti lakótelepnél kell lepattanni, majd át a VASÚTI hídon, balra átvágni a villamossíneken, majd a bokrok közt az ösvényen le a volt 29-es villamos sínein át az úttestre. Járda, táblák, és más egyéb, a gyalogos közlekedést segítő dolgok - nos, azok nincsenek. Ha az úttesten áthaladáskor nem ütött el semmi, akkor már sima ügy, van járda, kapu, pénztár, beléptetőrendszer.

A B pavilonban elég sokan voltak, ablak és légkondi nuku. Tehát olyan baráti 35°C. A standoknál viszonylag kedvesek voltak. Hogy mi volt a kínálat?

- angolszász nyelvterületekre nyelvtanfolyam, munka, au-pair, önkéntes munka;

- angol nyelvű gyermekirodalom, játékok, fejlesztő füzetek;

- szakirányú továbbképzések;

- egy-két nyelvkönyvkiadó;

- rengeteg nyelviskola - na, ezek közt már voltak agresszív kismalacok, akik letámadtak, ha nem mentél elég gyorsan. Itt egyébként mindenütt csak angol, német, esetleg francia, olasz és spanyol nyelvek voltak, közel-keleti nyelvek mindössze egy helyen.

- kínai és japán stand, ahol volt kalligráfia, ingyen papírmasé lámpabúra-osztogatás, és hasonlók;

- az akkreditációs bizottság is kint volt, de elég mogorvák voltak;

- AFS -európai önkéntes szolgálat - ők nagyon jó fejek;

- HVG;

- rengeteg nyelvvizsgáztató cég;

és...

- az amerikai nagykövetség - na, ők voltak az egyik kedvenc, ahol rendesek, kedvesek voltak, sőt, még tippeket is adtak - ja, és ingyen TOEFL-teszteket.

Vettem egy német nyelvkönyvet (Hueber B2 Lehrbuch) és egy amerikai angol szótárat, meg egy haladó angolt - utóbbi kettőt cd-vel - potom pénzért, úgyhogy nagyon elégedett voltam magammal. Kitöltöttem vagy három nyereményjátékos papírt, szóval, lehet, hogy gazdagabb leszek egy nyelvkönyvvel, utazással, vagy nem tudom, mivel, elég sok minden volt. Ezek után elsétáltam még az ELTE Konfuciusz Intézet standjához, hogy ha már egyszer egy intézmény, hadd lássam, mitől olyan rém népszerű a kínai. Helyből kaptam két prospektust, egy dvd-t Tibetről (többet nem tudtam rajta kibogarászni, mert kínaiul van...) és ... beiratkoztam egy ingyenes kéthetes kínai nyelvtanfolyamra.

Kifelé menet még benéztem a C pavilonba, ahol Kína volt a meghívott vendég, ittam finom teát, de a sok kínai csecsebecséből nem kértem, úgyhogy innen a kijárat felé vettem az irányt. Majd a fent már vázolt úton vissza, mert a 100-as busz csak húszpercenként jár, és pont akkor ment el.

A Blahán beléptem a Kaisersbe, ahol már megint megkérdezték, hogy elmúltam-e tizennyolc...

"Budapest az epidemiák városa."

A cím Mikszáth Kálmán tollából származik, és nagyon igaza van.

Ígértem egy bejegyzést az Új Zrínyiászról, ha kiolvastam. Nem volt ám ennyire nehéz olvasmány, hogy két hétig tartott elolvasni, pusztán a vonaton olvastam, és csak most vonatoztam. Következzen egy szubjektív beszámoló a könyvről, akit részletesen érdekel, olvassa el, feledhetetlen élményben lesz része.

Maga az írásmű csodálatos, olyan mesterien mutatja be a korabeli viszonyokat, a sajátos mikszáthi humorral - ami amúgy egész ifjú korom óta nagy kedvencem -, hogy én ezt nem bírtam ki nevetés nélkül. Az első részt még két hete hazafelé a vonaton olvastam, az volt a felfelé ívelés szakasza, ahol minden szép és jó, csak vicces szituációkba keveredtek, de a második része, az bizony kőkemény politikai szatíra. Különösen azon vigyorogtam nagyokat, hogy nem csak "nevek" voltak a szereplők, hanem mivel ebből szigorlatoztam júniusban, eseményeket, vagy akár jellemvonásokat is tudtam hozzájuk kapcsolni. Mikszáth nagyon eltalálta a dolgot. A kedvenc beszólásomat még bemásolom:

"Úgy bizony, kapitány bácsi, magának csak jót akar a Náci bácsi."

(Mielőtt még valaki rosszra gondolna, a Náci az Ignác becézett alakja.)

Egyébként a jelenlegi helyzetre is tökéletesen illik a leírás, mit sem változott a magyar száz év alatt. És ez igaz kisebb léptékben is, pl. az egyetemre. Ott is megvan minden közszereplő, és bizony elsősként gyakran éreztem úgy magam, mint Zrínyi Budapesten. Csak sajnos nem volt akkora mázlim, hogy Vajdahunyadra küldjenek.