A cím Mikszáth Kálmán tollából származik, és nagyon igaza van.
Ígértem egy bejegyzést az Új Zrínyiászról, ha kiolvastam. Nem volt ám ennyire nehéz olvasmány, hogy két hétig tartott elolvasni, pusztán a vonaton olvastam, és csak most vonatoztam. Következzen egy szubjektív beszámoló a könyvről, akit részletesen érdekel, olvassa el, feledhetetlen élményben lesz része.
Maga az írásmű csodálatos, olyan mesterien mutatja be a korabeli viszonyokat, a sajátos mikszáthi humorral - ami amúgy egész ifjú korom óta nagy kedvencem -, hogy én ezt nem bírtam ki nevetés nélkül. Az első részt még két hete hazafelé a vonaton olvastam, az volt a felfelé ívelés szakasza, ahol minden szép és jó, csak vicces szituációkba keveredtek, de a második része, az bizony kőkemény politikai szatíra. Különösen azon vigyorogtam nagyokat, hogy nem csak "nevek" voltak a szereplők, hanem mivel ebből szigorlatoztam júniusban, eseményeket, vagy akár jellemvonásokat is tudtam hozzájuk kapcsolni. Mikszáth nagyon eltalálta a dolgot. A kedvenc beszólásomat még bemásolom:
"Úgy bizony, kapitány bácsi, magának csak jót akar a Náci bácsi."
(Mielőtt még valaki rosszra gondolna, a Náci az Ignác becézett alakja.)Egyébként a jelenlegi helyzetre is tökéletesen illik a leírás, mit sem változott a magyar száz év alatt. És ez igaz kisebb léptékben is, pl. az egyetemre. Ott is megvan minden közszereplő, és bizony elsősként gyakran éreztem úgy magam, mint Zrínyi Budapesten. Csak sajnos nem volt akkora mázlim, hogy Vajdahunyadra küldjenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése