A vasút kötöttpályás közlekedési rendszer, amelynek az elemei a vasúti pálya és a köré épülő vasúti infrastruktúra, illetve a többnyire vonatban közlekedő vasúti járművek.
(Forrás: wikipédia: Vasút szócikk)
Nemes egyszerűséggel valami gyerekkorból rám maradt szenvedély, amitől még a MÁV sem tud eltántorítani, pedig kitartóan dolgozik rajta. Családi elbeszélések szerint kicsi gyerekként sétálni a "jonatámolásra" kellett vinni, ahol legalább annyira örültem a mozdonyoknak, mint más kisgyerek a kutyáknak. Persze ez nem meglepő annyira, ha valaki tudja, hogy Barbie helyett nekem építőkocka és Matchbox kellett...
Kicsit őrültnek szoktak nézni, hogy a jelenlegi hazai állapotok mellett is szeretek vonattal utazni. Még nem láttam magam kívülről, de valamiféle áhítatos ábrázatot öltve tudom végigülni a vonatutat, kifelé bámulva az ablakon. Az InterCitynél már annyira nincs ez meg, főleg úgy, hogy négy éve járok ezen a vonalon, de a gyorsvonatnál nemcsak a tájat szeretem szemlélni, hanem a kerekek kattogását is hallgatni - néha olyan, mintha visszautaznék az időben abba a korba, amikor még újdonságnak számított a vasút, és érdeklődve, enyhe megilletődöttséggel szálltak fel rá az utasok. A másik dolog, ami megfogott benne, hogy olyan tájakra is eljuthatok vele, ahová autóval nem lehet, legfeljebb gyalog - pici és jelentéktelen halandónak érezheti magát az ember, amikor áthalad az ősidők óta álló sziklafalak közt a vonattal, vagy egy hegyoldalban halad, s az ablakból kinézve az alant tátongó mélységet látja.
Tavaly(előtt) lehetőségem nyílt Ausztriában tölteni pár hónapot - természetesen a vonatozás ott sem maradhatott ki a programból. Az ÖBB természetesen fényévekkel a MÁV előtt halad a szolgáltatás színvonalában és szervezettségben is, valamint a járműparkját tekintve. Elég, ha azt vesszük, hogy a kedvenc mozdonyomból, a Siemens Taurus névre keresztelt villamosmozdonyából a MÁV-nak 10, a GySEVnek 5 (bár ez szerintem több, de mindegy) van, míg az ÖBB-nek 282...
A nevezetes mozdony:
Egyszer utaztam is vele, az élménybeszámolót lásd ITT. Ma már napi hét pár közlekedik Bécs és Budapest között, de amikor utaztam vele, akkor még csak napi kettő volt.
Ausztriában mint már említettem, kicsit szervezettebben mennek a dolgok, mint nálunk - ott nem akadály, hogy esik a hó, pedig náluk több van, mint mifelénk, sem az, hogy hegyeken kell átvágni - a meredekebb emelkedőkön hátul is tolja egy mozdony a szerelvényt, mint például Semmeringen, ahová egyszer egy kedves ismerősöm, aki tudja, hogy rajongok a vonatokért, felvitt. Természetesen a vasútállomás volt a kedvenc helyem - de csak az alagút és a völgyhidak után. De vágyaim netovábbja továbbra is ez:
Igen, az Orient Expressz. Vonat is, töri is, hegyek is, és még erre is jár. Csak valaki dobjon meg egy jeggyel, elég lesz a Budapest-Isztambul szakaszra...
A fentiek alapján nem hiszem, hogy bárkit is meglepek azzal, ha közlöm, hogy a töris szakdogámat vasútépítésből írom... :)
Tavaly(előtt) lehetőségem nyílt Ausztriában tölteni pár hónapot - természetesen a vonatozás ott sem maradhatott ki a programból. Az ÖBB természetesen fényévekkel a MÁV előtt halad a szolgáltatás színvonalában és szervezettségben is, valamint a járműparkját tekintve. Elég, ha azt vesszük, hogy a kedvenc mozdonyomból, a Siemens Taurus névre keresztelt villamosmozdonyából a MÁV-nak 10, a GySEVnek 5 (bár ez szerintem több, de mindegy) van, míg az ÖBB-nek 282...
A nevezetes mozdony:
A szerelem nagy úr, így nem meglepő, hogy a háttérképem is egy ÖBB-s Taurus. Valamint az sem, hogy míg más normális embernek a telefonjában gyerkőc / kutya / virág képek vannak, addig nekem mozdonyok. A Keletiben rendszeresen megnéznek, mikor megyek az éppen beérkező railjet-et fényképezni - egyébként valami rejtett érzékkel rendelkezem a tekintetben, hogy mikor kell oda kimenni helyjegyet venni, mert mindig áll bent egy railjet.
Egyszer utaztam is vele, az élménybeszámolót lásd ITT. Ma már napi hét pár közlekedik Bécs és Budapest között, de amikor utaztam vele, akkor még csak napi kettő volt.
Ausztriában mint már említettem, kicsit szervezettebben mennek a dolgok, mint nálunk - ott nem akadály, hogy esik a hó, pedig náluk több van, mint mifelénk, sem az, hogy hegyeken kell átvágni - a meredekebb emelkedőkön hátul is tolja egy mozdony a szerelvényt, mint például Semmeringen, ahová egyszer egy kedves ismerősöm, aki tudja, hogy rajongok a vonatokért, felvitt. Természetesen a vasútállomás volt a kedvenc helyem - de csak az alagút és a völgyhidak után. De vágyaim netovábbja továbbra is ez:
Igen, az Orient Expressz. Vonat is, töri is, hegyek is, és még erre is jár. Csak valaki dobjon meg egy jeggyel, elég lesz a Budapest-Isztambul szakaszra...
A fentiek alapján nem hiszem, hogy bárkit is meglepek azzal, ha közlöm, hogy a töris szakdogámat vasútépítésből írom... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése