Avagy Láttam a Napot. Török film, 2009-ben készült. Az előbb néztük meg a többiekkel a szakirányról.
Megrázó, ugyanakkor magával ragadó film, akárcsak a Farkasok völgye. A fele filmet sikerült végigbőgnöm, ami nem kis teljesítmény: egy rakás fiú, villanyfény és törökül beszélő angol feliratos film...
Többféle vetülete is volt, nem kifejezetten a kurd-török ellentétre volt kihegyezve, noha a főszereplő családnak török utasításra kellett elhagynia szülőfaluját a keleti határnál, s nyugatra - egy részüknek valóban Nyugatra - költözniük, miután az egyik falubeli terroristának állt fiú meghal. Megjelent benne a vidék-város ellentéte is: a család nem csak öltözetével, hanem a hagyományost megtartani igyekvő életkörülményeivel is kilógott a nagyváros, Isztambul világából. Sorra érik őket a tragédiák: az anya kórházba kerül hetekre, a kisgyerekek idős, vak nagyapjukkal, és unokatestvérükkel - aki éppen egy kiadós verésből lábadozik - maradnak otthon, amikor a két nagyobb lemegy játszani, a két kisebb lány pedig berakja a mosógépbe a kisöccsüket... A gyerekek ezután intézetbe kerülnek, majd az anya felgyógyulása után visszaszöknek a falujukba.
Egy másik szál az identitását kereső fiatal fiút mutatta be, aki már otthon is érezte, ő más, mint a többiek, de csak a nagyváros nyújtott lehetőséget számára arra, hogy ezt fel is fedezze magában - transzvesztitának állt, de bátyja ezt a döntést képtelen volt elfogadni, így sorsa tragikus véget ért.
A harmadik, legkevésbé szomorú szál Norvégiába kalauzolt minket, ahol a családod először ki akarják toloncolni illegális bevándorlás miatt, de az apa könyörgése, és a fiú nyomorúsága (fél lábát levitte egy taposóakna) végül megszánja a bírákat, és maradhatnak. Munkát is találnak, szép lakást, a fiú pedig műlábat kap.
Nem egy vidám film, és talán nem is érhet a valóságban ennyi csapás egyszerre egy családot, de jól szemlélteti azt, hogy mihez vezethet az ellentétek kiéleződése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése