Őrség - tábori beszámoló 2.

Folytatódjék a tábori kis trakta...

4. nap (július 9.)

Az előző esti mutatványom következtében autós táborozó lettem, ilyen lábbal kissé bajos lenne tekerni [utólagos megjegyzés: hétfőn megdicsértek a kórházban, hogy nem mostanában láttak ekkora zúzódást, és ne csodálkozzak, ha még két hétig furcsa színű lesz a fél lábszáram.] Ma elég döcögősen indult a nap, reggelire őrségi tej és a már jól bevált kalács volt, két üveg lekvár helyett most "csak" másfél fogyott - pedig néggyel kevesebben voltunk - és két és fél liter kakaó. A szállásról Csörgőszerre mentünk vissza, Aranka néni mesélt a régi életéről és a szövésről; Rebivel meglátogattuk Margit nénit is, ahol kaptuk pogácsát és házi málnaszörpöt. Alsószeren útba ejtettünk egy városból odaköltözött családot, Horváth János festőt, majd a kocsival vissza a maradék cuccért, míg a többiek áttekernek Őriszentpéterre - természetesen a biciklisek értek oda előbb... Viszont mi megtaláltuk a téglaégetőt a templom mellett, ők meg nem. Még mindig a városban felkerestünk egy fafaragó mestert, aki a fa régi és új megmunkálási módszereiről mesélt, az édesapja pedig megmutatta a mama "emlékszobáját", faragott tárgyakkal, melyek fából és szaruból készültek, bőrtáskákat, kürtöt, díszítési módokat is megismerhettünk fémmel és spanyolviasszal. Ebéd a nagyrákosi polgármesteri hivatal mögötti parkban a játszótéren, a biciklisek tovább Hegyhátszentjakabra a szállásra, ahova természetesen megint jóval előttünk értek, mert az ÁFA-s számla igen veszedelmes és bonyolult dolog... Cuccok le, irány a Vadása-tó. És naná, hogy nem értük utol őket kocsival, mivel a szálláson - ez egy másik kemping a falu másik végén - éppen a külső nagy medencét vájták és jöttek-mentek a teherautók. Lent a parton kávé, majd a többiek felkutatására indultunk - és ujjé, ezért belépőt kellett venni!!! Fürdeni végül nem fürödtem, túl sok volt a döglött törpeharcsa, és a többiek akkor jöttek ki, mikor odaértünk, na meg indulás előtt tíz perccel csobbantak még egyet, ami az én hajammal nem működik, ők viszont a biciklin megszáradtak. Kocsi el, majd reggel jön vissza, vele ment a biciklim is, hogy holnap már annyival is kevesebb legyen - de nem árválkodott, két láda és a bogrács társaságában utazott haza. Vacsorára fóliában sült hús lesz krumplival a tűzben, közben kártyaparti.

5. nap (július 10.)

Reggel az ébredés nem igazán hasonlított Micimackó-féle "Kiugrom az ágyból, a barátom már vár reám..." dologra, tekintve, hogy este a tábortűz után kitalálták, hogy menjünk éjszakai fürdőzésre a Vadására. Ebből az lett, hogy a két idősebb fiú és Rebi lementek a tóra, én mega két kisebbel maradtam levizitálni a kismedencét. Majdnem nem jött össze, mivel zárva volt az épület, de a tulajdonos jó fej volt, kinyitotta nekünk, és még azt is megkérdezte, akarunk-e a jakuzzi-ban fürdeni. Persze, hogy akaratunk! A kaput is kinyitotta a többieknek, hogy visszafelé ne kelljen átmászniuk megint a kerítésen... Kellemes két órát áztam, aztán irány az ágyikó. A többiek egy körül jöttek fel, addig rendet raktam és beállítottam a tv-t.

Reggel hétkor keltünk, kivételesen volt mindenünk, így boltba nem kellett menni, virslit főztünk. Mosogatás után cuccok fel, és a biciklik is a kocsira, bepréselődés a kocsiba, és irány Hagyárosbőrönd. Először biciklizni akartak, de ez a 76-oson nem egészséges dolog, így letettek róla. 9:59-re értünk oda, 10-re volt megbeszélve, úgyhogy nagyon profik voltunk  az előző napihoz képest, amikor héttől fél tízig pakoltunk... Németh János fafaragó mesternél tettük tiszteletünket, aki mesélt gyűjteményéről, régi famegmunkáló szerszámokat mutatott, amelyek mindegyike működőképes és kipróbálható. Egy röpke félórás ismertető után kimentünk a kert végébe, ami egyben az erdő széle is volt, és itt kipróbálhattunk minden mozzanatot a fa kivágásán kívül, ami a fafeldolgozáshoz tartozik a kérgezéstől a csaptatáson át a bárdig, fúróig és fűrészig. Nagy sikert aratott a dolog, bő egy óra után untuk meg, miután már mindenki mindent kipróbált. Visszamentünk a műhelybe, ott az esztergagépet - persze kézi, akarom mondani lábi meghajtású - lehetett üzemeltetni, a gyalukat és  a fűrészgépet is. Utóbbinál mindenki készíthetett magának egy kis fából készült képet, amit haza is lehetett hozni - az enyém egy vitorlás lett.

Mire nagy nehezen elindultunk, már legalább fél egy volt, megszavaztunk egy gersekaráti kitérőt, a parkban megebédeltünk, ki-ki azt evett, ami a ládából szimpatikus volt neki, pontosabban ami jutott - Kamiék így ettek gyíkhúst paprikával nagy nosztalgiázások és adomák közepedte a katonaévekről. Ebéd után le a tópartra, és csobbanás az Olimpia-tóban. Négy körül indultunk haza, egy rövid vásárlás után ötre értünk a falumúzeumba, ahol "beüzemeltük" az előző tábor végén rakott vályogkemencét, és abban sült a vacsora. A táborzáró olyan jól sikerült, hogy 11-re haza is értem. :)

VN-cikk a táborról [2010. szeptember 9.]:
Mesteremberek nyomában: Kötélverő, suszteráj, agyag-kuglóf

Őrség - tábori beszámoló

1. nap (július 6.)

A délelőtti rohangálás (esőkabát, lámpa, vonatjegy, stb.) után fél kettő körül elindultam a vonatra. Persze, hogy nem ment simán a dolog: nem záródott a középső kocsi ajtaja, így öt perc késéssel indultunk. Egyszer-kétszer jártam már erre, általánosban, mikor még sokat kirándultunk, aztán osztálykirándulásra menet Pécs felé, és a balatoni táborból is erre jöttünk haza pár éve. Simán el is jutottunk Zalaszentivánig, ott dekkoltunk közel negyed órát, majd elindultunk "visszafelé", szerencsére a következő állomás már Zalaegerszeg volt, mert kezdtem kicsit ideges lenni - egyedül egy vonaton, sok csomaggal, ismeretlen helyen és gőzöm sincs, merre megy a vonat. Ez az állapot tartott nagyjából két percig, míg egy alapos gondolati hátsófélen billentést nem utaltam ki magamnak, hogy de gyáva vagyok. Onnantól nem volt ilyen gond. Tehát beértünk Egerszegre, leszálltam, és a pénztárban megkérdeztem, melyik lesz a (sok egyforma Piroska közül) a zalalövői vonat, mire a nő közölte, hogy nem tudja, de majd arra szálljak, amire Hodos van írva. Ehh, hát köszi. Amúgy ki volt írva, hogy 2. vágány, és tényleg onnan ment - miután Rédicsről bejött. Akkor állt neki esni, amikor felszálltam. A kalauztól kérdeztem, hogy hányadik megálló lesz Zalalövő, mire közölte, hogy a nyolcadik. Néztem rá, hogy ne már, az egész út összesen 36 perc - persze igaza lett, csak épp nem gondoltam, hogy 5 km-en három falu van... pozitívum viszont, hogy kiépített bicikliút van Zalalövőig. Leszállás után a kocsira lecuccoltam, aztán felpattantam a biciklire, és irány Hegyhátszentjakab. A nyolc km-es utat nagyjából húsz perc alatt tettem meg,  de elkapott az eső, így egy motel teteje alá álltam be, amíg nem jön a kocsi. Az eső elállt, én meg megkérdeztem, merre van a kemping, mire közölték, hogy az a szomszéd telek. Még egy kis útbaigazítás a portán, és megtaláltam a többieket - és a kocsi még mindig sehol. Vacsorára spagetti volt, aztán lementünk a faluba, megnézni egy cipészkiállítást (Suszteráj - Mesélő cipellők volt a címe, Török Károly, és felesége, Mariann rendezték), és bár nem a Nemzeti Múzeum, de szívve-lélekkel lett bemutatva,úgyhogy nagyon tetszett - mindent ki lehetett próbálni, volt mesesarok, ahol meghallgattuk a kiállítás történetét, és lehetett ötleteket is adni, hogy mivel bővítenénk. Aztán irány a kocsma, meccsnézés, Uruguay-Hollandia, 2-3. Hazatekerés sötétben, világítás elvétve, de azért mindenki hazaért.

2. nap (július 7.)

A reggeli pakolás után elindultunk Pankaszra, ahol megnéztük a haranglábat, innen Velemérre mentünk, ahol az árpádkori templomot, ami egy elég meredek domb tetején volt, így ezt a szakaszt, el is kereszteltük alpesi túrának. A templomról ITT található egy érdekes videó. Előtte áthaladtunk Nagyrákoson, ahol a 2001-ben felépített, nívódíjas völgyhíd található. Innen egy erdei úton jutottunk át Kerkáskápolnára, a biciklimnek nagyon tetszett ez a szakasz, csak úgy suhant.Útba ejtettük még Magyarföldet és Szentgyörgyvölgyet, ami neve ellenére dombtetőn fekszik. A veleméri templom tényleg kicsi, viszont nagyobb annál, amire számítottam, és a freskók állapota nem túl jó, a déli falon már csak Szent Erzsébet látszik. Innen Magyarszombatfára tekertünk át, Papp Vilmos fazekasmestert látogattuk meg, aki nagy szeretettel fogadott minket, bármiről kérdezhettünk, mindent megmutatott, a régi edényektől - az 1800-as években készült darab is található köztük - az agyag lelőhelyétől annak feldolgozásán át a jövőbeli tervekig. Megismerhettük a csapatás és a kifogatolás eljárását, láthattunk kuglófformák születését, és ki is lehetett próbálni mindezt. Viszonylag sokáig időztünk itt, csak késő délután álltunk tovább, hogy elfoglaljuk szálláshelyünket Bajánsenyén, ahol az iskolában aludtunk. Mókás volt az ebédlő kövén főzni és a tormateremben aludni. Itt is néztünk meccset, Spanyolország-Németország 1-0.

3. nap (július 8.)

Reggel bolt, reggelikészítés - a kalács nagyon finom volt, a fiúk aktív közreműködésének hála két üveg lekvár is elfogyott hozzá. Összepakolás kicsit döcögősen, majd irány a szomszédban Hodos - templomnézés a helyiek tanácsára, csak azt felejtették el megemlíteni, kinél kell(ett volna) kopogni a kulcsért... innen tovább Kapornakra, ahol egy néprajzi gyűjteményt néztünk meg, mezőgazdasági és háztartási eszközök, pálinkafőzde, tájház, mindennapi élet bemutatása. Kulcsos rendszer van itt is, mint az Őrségben számos más helyen - a szemközti, vagy szomszédos házban lakik általában a kulcs. Vissza Hodosa, dombmászás, már éppen feladnánk, hogy megtaláljuk segítség nélkül a Szalafőre vezető utat, mikor feltűnik a tábla. Erdei út vezet át, a biciklim megint imádta - ahogy kiértünk a betonra, már nem akart annyira menni. Bár egyet kell értsek vele, az erdei út nekem is nagyon tetszett. Pityerszeren álltunk meg, ebéd, amit csomagoltunk, majd a tájházak megtekintése. A vezetőnk hobbitörténész és -néprajzos volt, elég annyi hozzá, hogy másfél óra alatt kb. 15 perc volt az, ami a tájházakról, illetve az Őrségről szólt. Ott is hagytuk kettő körül, átmentünk Templomszerre, ahol a szállás volt - a kultúrház tetőterében; a kocsi is jött hamarosan, lehetett uzsonnázni, ami a lekvárkészlet jelentős megcsappanásával járt. Innen Csörgőszer, takácsmesterség, illetve tökmagolajsajtolás, fafeldolgozás volt a téma nagy vonalakban. Rebi és én elmentünk Kamival vásárolni Őriszentpéterre, már nem mentünk vissza, a pörkölt és dödölle elkészítéséhez kellett némi idő. Vacsora után a többiek elmentek sétálni, én maradtam netezni és naplót írni [amit így utólag nem olyan jó móka bepötyögni] meg olvasni, mivel tehetségesen közelebbi ismeretséget kötöttem az ágy keretével és feldagadt a lábam.

Szarvas

Tábor után kedvenc unokahúgomat haza is kellett vinni, merthogy kilenc évesen az ember nem vág neki egyedül a négyszáz kilométeres hazaútnak. Nem is én lettem volna, ha simán megy minden, Mezőtúron nem várt meg minket a szarvasi vonat, így két órát dekkoltunk a vasútállomáson. Sebaj. A héten voltunk kétszer fagyizni, fürdőben, és könyvvásáron. Aztán boltban, meg nagyokat játszottunk. Csak a szúnyogok lettek volna kevesebben... Ezenkívül voltunk a történelmi Magyarország közepén, a Körös-parton, és a Körös gátjánál is. ahol ritka büdös volt a halak és kagylók oszladozó tetemei miatt. Az arborétumot kihagytuk, mivel vagy tíz évvel ezelőtt már megettek ott a szúnyogok... Ma jöttem haza, a kalauz odafelé és hazafelé is jó nagyokat nézett, hogy tényleg ennyit akarok utazni egy nap alatt.

Régésztábor

A tábor két hete volt, de csak most jutottam el addig, hogy írjak is róla valamit.

A kiírás szerint a tábor felső tagozatosoknak szólt, de voltak kisebbek, harmadik-negyedikesek is, összesen 38 gyerek. Kedvenc unokahúgom által táborvezetőnek lettem titulálva, bár inkább segédek voltunk a lányokkal, mint vezetők. A rossz idő ellenére szerintem egész jó programokat hoztunk össze. Hétfőn cudar idő volt, az ismerkedős játék a múzeum előtt azzal zárult negyed óra után, hogy menjünk fel, mert megfagyunk. Aznap agyagozni lehetett - kályhacsempét készítettek - illetve kisnoteszt készíteni.

Kedden Budapestre kirándultunk, gyorsvonattal. A gyerekek ingyen mentek, de cserébe négy és fél órát zötyögtünk, hála a pályafelújításnak. A Déliben nem volt jó a számítógép, így nem tudták kiadni a jegyünket, ezért mind a negyvenketten átmetróztunk jegy nélkül az Astoriára. A gyerekek a Nemzeti Múzeumba mentek, én azonban nem tartottam velük, mivel egyrészt voltam már párszor, másrészt diákkal ingyen bemegyek bármikor. Ehelyett benéztem a tanszékre, ahol aznap délután előadások voltak, megjavítottam a "rossz" projektort, amit nem hitt egy Dincs indián barátja, úgyhogy a vizsgát otthagyva jött át megnézni, hogy tényleg megy. Tettem-vettem még egy kicsit, és a visszafelé jövő csoporthoz csatlakoztam fél egy körül. Astoria-Batthyány tér-Aquincum, némi esővel fűszerezve. A múzeumi foglalkozáson kétfelé vették a csoportot, nagyjából kor szerint, én a nagyobbakkal mentem, mi a gladiátorokkal foglalkoztunk, a kicsit pedig a hétköznapi élettel. Innen vissza a Délibe, kajavásárlás, meg meleg innivaló, aztán fel a vonatra, és irány haza. Hazafelé már nem dolgoztak a Velencei-tónál, így négy óra alatt hazaértünk.

Szerdán a csütörtöki ikervári ásatáslátogatás előkészítéseként Tóth Gábor antropológus tartott előadást, illetve a csoport fele kiment a Romkertbe tanásatására, a másik fele pedig római őrtornyot épített papírból Collapsus Maximus vezetésével. Délután csere. Erről van videó is ITT (a közepe táján kezdődik a riport.)

Pénteken én tartottam délelőtt egy rövid írástörténeti áttekintést, aztán városismereti vetélkedőt játszottunk, majd látogatást tettünk az épülő Iseumban, délután pedig befejezhette mindenki a dolgait, illetve a színdarabról beszélgettünk azokkal, akik szerepelni szerettek volna.

Szombaton a táborzáró a falumúzeumban volt, reggeli métával, ebédre frissen kemencében sült langallóval és és délután előadással, valamint bográcsban készült pörkölttel. Összességében jól sikerült a tábor, bár én időnként jobban élveztem, mint a gyerekek...