Őrség - tábori beszámoló 2.

Folytatódjék a tábori kis trakta...

4. nap (július 9.)

Az előző esti mutatványom következtében autós táborozó lettem, ilyen lábbal kissé bajos lenne tekerni [utólagos megjegyzés: hétfőn megdicsértek a kórházban, hogy nem mostanában láttak ekkora zúzódást, és ne csodálkozzak, ha még két hétig furcsa színű lesz a fél lábszáram.] Ma elég döcögősen indult a nap, reggelire őrségi tej és a már jól bevált kalács volt, két üveg lekvár helyett most "csak" másfél fogyott - pedig néggyel kevesebben voltunk - és két és fél liter kakaó. A szállásról Csörgőszerre mentünk vissza, Aranka néni mesélt a régi életéről és a szövésről; Rebivel meglátogattuk Margit nénit is, ahol kaptuk pogácsát és házi málnaszörpöt. Alsószeren útba ejtettünk egy városból odaköltözött családot, Horváth János festőt, majd a kocsival vissza a maradék cuccért, míg a többiek áttekernek Őriszentpéterre - természetesen a biciklisek értek oda előbb... Viszont mi megtaláltuk a téglaégetőt a templom mellett, ők meg nem. Még mindig a városban felkerestünk egy fafaragó mestert, aki a fa régi és új megmunkálási módszereiről mesélt, az édesapja pedig megmutatta a mama "emlékszobáját", faragott tárgyakkal, melyek fából és szaruból készültek, bőrtáskákat, kürtöt, díszítési módokat is megismerhettünk fémmel és spanyolviasszal. Ebéd a nagyrákosi polgármesteri hivatal mögötti parkban a játszótéren, a biciklisek tovább Hegyhátszentjakabra a szállásra, ahova természetesen megint jóval előttünk értek, mert az ÁFA-s számla igen veszedelmes és bonyolult dolog... Cuccok le, irány a Vadása-tó. És naná, hogy nem értük utol őket kocsival, mivel a szálláson - ez egy másik kemping a falu másik végén - éppen a külső nagy medencét vájták és jöttek-mentek a teherautók. Lent a parton kávé, majd a többiek felkutatására indultunk - és ujjé, ezért belépőt kellett venni!!! Fürdeni végül nem fürödtem, túl sok volt a döglött törpeharcsa, és a többiek akkor jöttek ki, mikor odaértünk, na meg indulás előtt tíz perccel csobbantak még egyet, ami az én hajammal nem működik, ők viszont a biciklin megszáradtak. Kocsi el, majd reggel jön vissza, vele ment a biciklim is, hogy holnap már annyival is kevesebb legyen - de nem árválkodott, két láda és a bogrács társaságában utazott haza. Vacsorára fóliában sült hús lesz krumplival a tűzben, közben kártyaparti.

5. nap (július 10.)

Reggel az ébredés nem igazán hasonlított Micimackó-féle "Kiugrom az ágyból, a barátom már vár reám..." dologra, tekintve, hogy este a tábortűz után kitalálták, hogy menjünk éjszakai fürdőzésre a Vadására. Ebből az lett, hogy a két idősebb fiú és Rebi lementek a tóra, én mega két kisebbel maradtam levizitálni a kismedencét. Majdnem nem jött össze, mivel zárva volt az épület, de a tulajdonos jó fej volt, kinyitotta nekünk, és még azt is megkérdezte, akarunk-e a jakuzzi-ban fürdeni. Persze, hogy akaratunk! A kaput is kinyitotta a többieknek, hogy visszafelé ne kelljen átmászniuk megint a kerítésen... Kellemes két órát áztam, aztán irány az ágyikó. A többiek egy körül jöttek fel, addig rendet raktam és beállítottam a tv-t.

Reggel hétkor keltünk, kivételesen volt mindenünk, így boltba nem kellett menni, virslit főztünk. Mosogatás után cuccok fel, és a biciklik is a kocsira, bepréselődés a kocsiba, és irány Hagyárosbőrönd. Először biciklizni akartak, de ez a 76-oson nem egészséges dolog, így letettek róla. 9:59-re értünk oda, 10-re volt megbeszélve, úgyhogy nagyon profik voltunk  az előző napihoz képest, amikor héttől fél tízig pakoltunk... Németh János fafaragó mesternél tettük tiszteletünket, aki mesélt gyűjteményéről, régi famegmunkáló szerszámokat mutatott, amelyek mindegyike működőképes és kipróbálható. Egy röpke félórás ismertető után kimentünk a kert végébe, ami egyben az erdő széle is volt, és itt kipróbálhattunk minden mozzanatot a fa kivágásán kívül, ami a fafeldolgozáshoz tartozik a kérgezéstől a csaptatáson át a bárdig, fúróig és fűrészig. Nagy sikert aratott a dolog, bő egy óra után untuk meg, miután már mindenki mindent kipróbált. Visszamentünk a műhelybe, ott az esztergagépet - persze kézi, akarom mondani lábi meghajtású - lehetett üzemeltetni, a gyalukat és  a fűrészgépet is. Utóbbinál mindenki készíthetett magának egy kis fából készült képet, amit haza is lehetett hozni - az enyém egy vitorlás lett.

Mire nagy nehezen elindultunk, már legalább fél egy volt, megszavaztunk egy gersekaráti kitérőt, a parkban megebédeltünk, ki-ki azt evett, ami a ládából szimpatikus volt neki, pontosabban ami jutott - Kamiék így ettek gyíkhúst paprikával nagy nosztalgiázások és adomák közepedte a katonaévekről. Ebéd után le a tópartra, és csobbanás az Olimpia-tóban. Négy körül indultunk haza, egy rövid vásárlás után ötre értünk a falumúzeumba, ahol "beüzemeltük" az előző tábor végén rakott vályogkemencét, és abban sült a vacsora. A táborzáró olyan jól sikerült, hogy 11-re haza is értem. :)

VN-cikk a táborról [2010. szeptember 9.]:
Mesteremberek nyomában: Kötélverő, suszteráj, agyag-kuglóf