Ezen is túl vagyunk. Idén nagyon nem volt ingerenciám karneválozni, ebből következően nem voltam hajlandó se felvonulni, se egész nap jelmezben rohangálni. Nem nagyon volt olyan program, amit tíz év után ne láttam volna, illetve, ami érdekelt volna, az egybeesett valamelyik előadásunkkal. Maradt tehát a vásár és a felvonulás megnézése - ami egyébként nekem tetszett, sok éve nem láttam már, de a közönség ritka passzív volt, pedig nem egy felvonuló csoport nagyon kitett magáért. Azt azért sikerült megállapítani, hogy a zászlóforgatók népszerűsége töretlen, bárhol jelennek meg, garantáltan rengetegen nézik meg őket. A vásárban mg nem is én lettem volna, ha nem találom meg az egyetlen könyvárust... ahonnan roppant elégedetten távoztam három darab Oscar Wilde-könyvvel. [Ha még nem említettem volna, egyik kedvenc szerzőmről van szó. Persze csak Mikszáth után.]
Az egyetlen, amiről behatóbban - és lelkesebben - írhatok, az a rabszolgavásár, idén is. Ezúttal Vidám vásárnap címen futott. Amikor először olvastam a forgatókönyvet, abból komoly hasfájás lett a sok kacagástól. A próbákról már írtam, úgyhogy az utolsó hét eseményeiről tudok csak beszámolni: fantasztikusan sikerült az előadás, különösen a szombati. Az eddig hallott kritikák alapján 90% körül van azok száma, akik szerint jobb volt, mint a tavalyi - na nem, mintha az rossz lett volna. Hála az egyik országos kereskedelmi televízió beharangozó hírének, élénk sajtóérdeklődés kísérte az előadásokat, így idén nem vagyok gondban azzal, hogy nem nagyon van kép az előadásról. A tavalyi rabszolga-kereskedők közül egy kivételével idén mindenki rabszolga lett, akárcsak jómagam. Az a 10%-nyi elégedetlenség szerintem annak tudható be, hogy idén elég sok napi gondra, problémára rávilágított az előadás, és van, aki ezt nem akarta / tudta elfogadni. Amennyit hátulról láttam, észrevettem, az alapján sok fricskát, vagy éppen kevésbé kellemes megállapítást nem vettek észre a nézők, bár ebben az is közrejátszott, hogy élő előadás volt, sokan pedig inkább a zenére, mozgásra, nem pedig a szövegre figyeltek. Többen jelezték is, hogy szívesen elolvasnák nyomtatott formában is, úgy jobban emészthető lenne, különösen az idei darab. [Dolgozunk rajta.] Ez volt az egyetlen olyan rendezvény napközben, ami több száz embert vonzott a Romkertbe, egyébként alig lézengtek látogatók, pedig a középkori harcászati vagy éppen táncbemutató is érdekes volt. Ami nagy csalódást okozott, az a Sz'keccskék volt, a fele után otthagytam, egy-két poént leszámítva nem igazán volt jó. Akkor már inkább Egoismus, aki idén a Rabszolgák Gyülekezetét vezényelte - már amikor a színpadon volt, többen kevesellték is a jelenlétét, hiába,
"Ego az úr,
és ő a király."
 |
| Oké, hogy gáz volt, de ennyire?! |
