Tolkien szerint Ithilia
"gyönyörű, napsütötte, noha az állandó harcok nyomait itt-ott már magán viselő vidék."
(A Gyűrűk Ura)

2010. augusztus 15., vasárnap

"Amicos secundae res parant, adversae probant"

"A jósors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat."
(Seneca)
 Az emberi természet nem sokat változott, ha erre már kétezer évvel ezelőtt rájöttek. Néha igen nagy pofonokat osztogat az élet, akiről azt hiszem, a barátom, kiderül, hogy ő ezt nem egészen így gondolja. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem beszélünk egymással, csak nem vagyunk bizalmas viszonyban, de eljárunk együtt ide-oda. Ha jobban belegondolok, nem nagyon van olyan barátom, aki mindent tud rólam, kivel erről beszélek, kivel arról, attól függően, kit honnan ismerek.
Ezért is lepődtem meg önmagamon, hogy pár hete önként meséltem magamról és a terveimről egy barátomnak, akivel csak nyaranta látjuk egymást huzamosabb ideig, év közben csak futtában. Talán azért tárulkoztam ki pont neki ennyire, mert jólesett, hogy valaki rám kíváncsi, nem arra, akit mutatnom kell(ene) a különböző embereknek. Egy másik alkalommal színházról, generációs különbségekről, no és a magyar fociról cseverésztünk, megállapítva, hogy több téren is egyezik a véleményünk. Amennyire magamra maradtam nyárra, mert mindenki a maga útját járja, annyira meglepő volt számomra, hogy egy olyan emberrel kerültem szoros kapcsolatba, aki ha jobban belegondolok, gimnazista korom óta fel-feltűnik az életemben, de egy éve játszik benne fontosabb szerepet benne. Ez a változás sokat javított az egyébként általában nem túl vidám nyári hangulatomon, de azért már megcsapott egy hete annak a szele, hogy mindjárt megint vége lesz ennek az időszaknak, és nem tudom, mikor találkozom vele újra. Ugyan azóta nem volt alkalmunk huzamosabb ideig társalogni egy családi tragédia miatt, ennek ellenére jó tudni, hogy ha szükségem van rá, megtalálom. Ahogy persze ő is engem - amikor megtudtam, mi történt, nagyon megviselt, két napra teljesen magamba zuhantam, noha nem tudom, milyen érzés elveszíteni egy szülőt, azt nagyjából át tudom érezni, milyen egy számomra fontos embert elveszíteni. Azért vannak a barátok, hogy a rosszban is mellettünk álljanak- ahogy erre Seneca is rávilágított.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése