Végülis csak azt a bejegyzést felejtettem el majdnem, amiért egyáltalán beléptem...
Szóval BTM. Ami Budapesti Történeti Múzeum szeretne lenni, és a Várban található. Mivel csoporttal mentem, nem kószálhattam el, így kénytelen voltam beérni a "Budapest - Fény és árnyék I." kiállítással, azzal is visszafelé... meg egy múzeumpedagógiai foglalkozással a második világháború utáni időszak tárgyairól. Ami azért volt külön vicces - leszámítva azt, hogy egy lepel alól kellett olyan tárgyakat kihúzni, mint kosár, turistapohár meg úti kávéfőző -, mert a csoport egy része még nem volt nyolcadikos se... Egyszóval ez nem volt valami kellemes élmény. Innen lesétáltunk a Lánchídon át a Deák térre, onnan meg kisföldalattival a Bajza utcáig utaztunk.
A másik tervezett program a Zelnik István Délkelet-Ázsiai Aranymúzeum volt. Nos, ez kárpótolt az előzőért, egyszerűen lenyűgöző a kiállítás. Megmelengette kicsi szívemet, hogy Magyarországon látni lehet ilyet. Az idegenvezetés nem volt unalmas, sem túl részletes, inkább lényegre törő és érdekes, bár egy kicsit szájbarágós propagandaszöveg (Zelnik úr így, Zelnik úr úgy), de ha figyelembe vesszük, hogy 1. tényleg az övé a múzeum, 2. Magyarországon van a kiállítás; nos, akkor érthető annak a hangsúlyozása, hogy kinek is köszönhető mindez. Egyébként a kiállítás nem a méreteivel hódít (egy villában található - bővebb infók ITT), hanem a benne kiállított tárgyakkal. A Buddha-fal például igen ötletes, meg a tengerbe veszett hajók rakományát bemutató fal is. Azt is be kell vallanom töredelmesen, hogy volt olyan kultúra (Tyam), amiről még csak nem is hallottam - bár becsületemre legyen mondva, Délkelet-Ázsia nem a leghangsúlyosabban oktatott régió az iskolákban.
A múzeumhoz teaház is tartozik: csodálatos színek, illatok, növények, és meglepően baráti árú teák. A villa kertje is szépen ki lett alakítva, nyáron egy kis vízesés csobog benne, amit a teázó vendégei a teraszon ülve csodálhatnak. Egyszóval tessék menni, megnézni a múzeumot, nagyon érdekes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése