A vágy villamosát a Kamaraszínházban láttam, remek szereposztásban. Nem egy vidám darab, a vége felé már komolyan frusztráló volt, különösen Blance kifakadásai. A közönségnek mindenesetre tetszett, tapsviharral zárult az előadás. Bővebb infók ITT.
Legutóbb pedig az Augusztus Oklahomában című komédiát láttam a Vígszínházban. Bevallom, ez jobban tetszett, mint a fentebb említett darab. Az inkább tragikus volt, ez meg tragikomikus. Néhol nagyon beletalált a szerző a dolgokba, mintha csak ma írta volna. Az egyik szünetben hallottam egy nénit, aki éppen azt ecsetelte, hogy milyen találó is a darab, de ennyi tragédia, botlás azért egy családban nem esik meg. Pedig dehogynem! Másról sem szólnak a hírek, mind hogy ki milyen kilátástalan helyzetből próbált meg menekülni. Nekem pont az tetszett a darabban, hogy olyan igazi volt. Jó, talán ennyi minden valóban nincs jelen egy családban, de a bajok rendszerint nem járnak egyedül. A darabról bővebb infók ITT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése