Mágnás Miska

A nyár leginkább várt eseménye a Szegedi Szabadtéri Játékok volt. Eltökéltem ugyanis, hogy én márpedig egyszer elmegyek a szabadtérire, mert már annyian mesélték, hogy ilyen jó, meg olyan nagy élmény. Eredetileg a Bajazzókat szemeltem ki, de akkor indultunk táborozni - amiből végül kicsit más lett. Sebaj, akkor nézzük a Mágnás Miskát. Vettem jegyet - júniusban már alig lehetett kapni több jegyet egymás mellé, így a második sor jobb szélén ültünk végül - ami közel sem volt olyan rossz hely, mint gondoltam.

Szóval eljött a nagy nap, augusztus 17. Este hét felé értünk Szegedre, úgyhogy volt időnk egy kicsit sétálni az előadás előtt - utoljára valamikor általános iskolás koromban jártam egyszer Szegeden. Kellemes város, hangulatos, tele emberekkel, de mégsem zsúfolt. Szépen felújított házak, utak vannak a belvárosban, és van villamos! :)

Az előadás ugyan kilenckor kezdődött, de fél kilenctől már el lehetett foglalni a helyeket. A nézőtér megtelt, ami nem kis teljesítmény, mert négyezer(!) fős a lelátó... Kilenc után pár perccel kezdődött az előadás, először kicsit döcögősen, de aztán nagyon beindult. Bevallom, Alföldiről sok rosszat hallottam, és Stohl sem a kedvencem, de az előadás valami egészen fantasztikus volt. Le a kalappal Stohl András előtt, aki a három órát végigénekelte-táncolta, és még a karaktert, a "vazsi" gyereket is remekül hozta. Nagyszerű volt Molnár Piroska az özvegy grófné szerepében, és Szatory Dávid Leopoldként. Persze a többiek is szép teljesítményt nyújtottak, élménnyé téve a darabot. Külön dicséret illeti a táncosokat, akik végig mosolyogva, örömmel táncoltak, pedig néha igencsak hevesen kellett ropniuk.

Hogy ne csak jókat írjak, a díszlet viszont nem tetszett. Az első felvonás még hagyján, de a másodikban három óriási műfűből készített disznó volt felállítva a Dóm bejárata elé, amelyeknek a szeme két-két vörös led volt. És azt bizony időnként bekapcsolták. El is neveztük őket vérdisznóknak. Borzalmas volt. Összességében azért nagy élmény volt, húsz perces vastaps volt a stáb jutalma.

A szervezés és a technika flottul működött, bár a hangszórók előtt ültünk, nem kellett megsüketülnünk, nagyon jól megcsinálták a hangosítást. Ellenben az angol nyelvű feliratozás kicsit lecsúszott itt-ott a vetítővászonról, amit bizony nem lett volna ártalmas korrigálni. De egyébként tényleg nagyon jó volt. El kéne még egyszer menni...

Reneszánsz és barokk kamaramuzsika

Augusztus 3. és 11. között tartják idén Szombathelyen a Savaria Régi Zene Műhely kurzusait. A koncertek nyilvánosak, így hát gondoltam, elmehetnénk az egyikre. Mivel a nyitóestre nem volt kedvem kiöltözni, így maradt a szombati tanári koncert a ferences templomban.

A műértőktől előre is elnézést, nem értek a zenéhez!

Este nyolckor kezdődött, és legnagyobb meglepetésemre nagyon sok érdeklődő volt, szinte tele volt a templom. A kurzus oktatói (számomra) kevésbé ismert szerzőktől reneszánsz és barokk darabokat adtak elő. Közreműködött még a "...canticum novum" énekegyüttes is, három dal erejéig. Az előadott darabok közül közül M. Marais: Tombeau po'. Mr. de Sainte Colombe című szerzeménye tetszett a legjobban, amit csemballón (Papp Rita) és gambán (barokk cselló; Kallai Nóra) adtak elő. Volt egy duett is két furulyán, az nem igazán jött be, ráadásul az egyik furulyával gondok is voltak, az előadó küzdött rendesen, hogy meg tudja szólaltatni úgy, ahogy szeretné. A záró darab, G. Ph. Telemann h-moll párizsi quartettje szintén nagyon élvezetes, lendületes volt. A zenészek közül Kalló Zsolt hegedűművész volt az, akin látszott, hogy igazán élvezi, amit csinál, nem görcsölt rá, mint némely másik előadó, hanem magabiztosan, mosolyogva játszott. Köszönjük az élményt!

Bernstein

Az úgy volt, hogy elindultunk fürdeni Rohoncra...

... viszont, mivel nagyon meleg volt, gondoltuk, előbb művelődünk egy kicsit, csak aztán megyünk fürödni.

A terv az volt, hogy megnézzük a lékai várat, aztán pedig Bernsteinben a sziklamúzeumot, amiről már annyian meséltek, majd innen továbbmegyünk Rohoncra. Ebből az lett, hogy kicsit eltévedtünk Lékán, mert kettővel későbbi kereszteződésben fordultunk le balra, mint kellett volna, így a vár helyett a Margit-kilátóba mentünk fel - de megérte a kitérő, a Kőszegi-hegység osztrák oldalán egy 25 méter magas kilátó található, a tetejéről pedig pompás panoráma nyílik az Alpok előhegyeire.

Persze a várat is felkerestük, de 6,5 euróért annyira nem akaródzott megnézni pár kastélyszobát. Tehát akkor irány Bernstein, lánykori nevén Borostyánkő, ahol egy magánmúzeumban a környékbeli nemesszerpentin-bányászatot és -feldolgozást mutatják be, valamint a borostyánkőút kereskedelmét.

A múzeum a település főterén található, el sem lehet téveszteni. A belépő megvásárlásakor kaptunk egy-egy érmét, amit be kell dobni az automatába, így lehet bemenni. A kiállítás a pincében kezdődik, ahol a környék bányászati múltját mutatják be, a számos tárló egy vájatot utánzó folyosórendszerben található. Mindegyik teremben van német, magyar és angol nyelvű tájékoztató, úgyhogy igazán nem lehet egy szavunk se.

Nekem a római ékszerkiállítás és az ásványos vitrinek tetszettek a legjobban. Volt egy óriási hegyikristály is, amit a Hohen Sonnenblicken találtak, és szállítottak a múzeumba az alapítók. A földszinti szabadtéri kiállítás az 1991-ben bezárt antimonbányát mutatja be, majd az emeleten a nemesszerpentiné (az osztrák jádekőnek is nevezik a külső hasonlóság alapján) a főszerep. Csodálatos faragott szobrok, installációk vannak kiállítva, például Otto Potsch szféragömbjei. A kiállítás ezen szakaszát egy videófilm zárja, ami a nemesszerpentin megmunkálását mutatja be. Ezt követően a borostyán kerül bemutatásra, a Borostyánkőúttól a gyógyászatig, ékszerekig. Érdemes megnézni a kiállítást, ha arra téved valaki. A múzeumról bővebb infó ITT.

A múzeum után leültünk a főtéren pihenni, ahol volt kitéve pár információs brossúra. Megnéztük, van Bernsteinbe 5,5 km-es "Bolygók útja" túraösvény, kastélyszálló, meg egy fürdő (Naturschwimmbad). Azt írták róla, hogy kristálytiszta vizű, csendes környezetben, van talpreflexológiás sétány és élményösvény, egyszóval csomó érdekes dolog. Elindultunk hát felkeresni a fürdőt. Meg is lett, a Badegasse végén, az erdőben egy völgyben. A belépő annyi, mint Rohoncon (felnőttnek 3, diáknak 2 euró, 14 óra után féláron), viszont kisebb a tó, de nagyobb a part. Megszavaztuk, hogy jó lesz ez is, úgyhogy bementünk és letáboroztunk a kerítés mellé - a hegyoldalon meg tehenek legelésztek. Ebéd után megnéztük a vizet, hát, nem volt valami meleg, 21,4°C-os volt, de hősiesen belevetettük magunkat. Amúgy nagyon szép a tavacska, igaz, mesterséges: három részre van osztva: az erdő felőli szélén van egy homokozó (vár), mellette pici víz a kicsiknek, majd egy pallóval leválasztva következik a pancsoló, ahol kb. 1,4 m mély a víz a legmélyebb ponton, itt két napozóstég van, majd egy kis híddal leválasztva következik a bejárat melletti "úszómedence", itt 1,85-2,85 m közötti a vízmélység. A strandon van büfé, zuhanyzó, wc, öltöző, kulcsos szekrények, játszótér, strandröplabdapálya, talpmasszázs-ösvény, erdei tanösvény, és, ami a legjobb volt, ingyen WiFi.

A középső medence

Az úszómedence és a büfé

Remekül elvoltunk, este hatkor indultunk haza, még beugrottunk Kőszegen fagyizni Ibrahimhoz, aztán irány haza. Bernsteinbe még visszamegyünk, fel kell fedezni az ösvényt is! No meg Almássy László szülőházát. A helyi látnivalók listája (német).