Bernstein

Az úgy volt, hogy elindultunk fürdeni Rohoncra...

... viszont, mivel nagyon meleg volt, gondoltuk, előbb művelődünk egy kicsit, csak aztán megyünk fürödni.

A terv az volt, hogy megnézzük a lékai várat, aztán pedig Bernsteinben a sziklamúzeumot, amiről már annyian meséltek, majd innen továbbmegyünk Rohoncra. Ebből az lett, hogy kicsit eltévedtünk Lékán, mert kettővel későbbi kereszteződésben fordultunk le balra, mint kellett volna, így a vár helyett a Margit-kilátóba mentünk fel - de megérte a kitérő, a Kőszegi-hegység osztrák oldalán egy 25 méter magas kilátó található, a tetejéről pedig pompás panoráma nyílik az Alpok előhegyeire.

Persze a várat is felkerestük, de 6,5 euróért annyira nem akaródzott megnézni pár kastélyszobát. Tehát akkor irány Bernstein, lánykori nevén Borostyánkő, ahol egy magánmúzeumban a környékbeli nemesszerpentin-bányászatot és -feldolgozást mutatják be, valamint a borostyánkőút kereskedelmét.

A múzeum a település főterén található, el sem lehet téveszteni. A belépő megvásárlásakor kaptunk egy-egy érmét, amit be kell dobni az automatába, így lehet bemenni. A kiállítás a pincében kezdődik, ahol a környék bányászati múltját mutatják be, a számos tárló egy vájatot utánzó folyosórendszerben található. Mindegyik teremben van német, magyar és angol nyelvű tájékoztató, úgyhogy igazán nem lehet egy szavunk se.

Nekem a római ékszerkiállítás és az ásványos vitrinek tetszettek a legjobban. Volt egy óriási hegyikristály is, amit a Hohen Sonnenblicken találtak, és szállítottak a múzeumba az alapítók. A földszinti szabadtéri kiállítás az 1991-ben bezárt antimonbányát mutatja be, majd az emeleten a nemesszerpentiné (az osztrák jádekőnek is nevezik a külső hasonlóság alapján) a főszerep. Csodálatos faragott szobrok, installációk vannak kiállítva, például Otto Potsch szféragömbjei. A kiállítás ezen szakaszát egy videófilm zárja, ami a nemesszerpentin megmunkálását mutatja be. Ezt követően a borostyán kerül bemutatásra, a Borostyánkőúttól a gyógyászatig, ékszerekig. Érdemes megnézni a kiállítást, ha arra téved valaki. A múzeumról bővebb infó ITT.

A múzeum után leültünk a főtéren pihenni, ahol volt kitéve pár információs brossúra. Megnéztük, van Bernsteinbe 5,5 km-es "Bolygók útja" túraösvény, kastélyszálló, meg egy fürdő (Naturschwimmbad). Azt írták róla, hogy kristálytiszta vizű, csendes környezetben, van talpreflexológiás sétány és élményösvény, egyszóval csomó érdekes dolog. Elindultunk hát felkeresni a fürdőt. Meg is lett, a Badegasse végén, az erdőben egy völgyben. A belépő annyi, mint Rohoncon (felnőttnek 3, diáknak 2 euró, 14 óra után féláron), viszont kisebb a tó, de nagyobb a part. Megszavaztuk, hogy jó lesz ez is, úgyhogy bementünk és letáboroztunk a kerítés mellé - a hegyoldalon meg tehenek legelésztek. Ebéd után megnéztük a vizet, hát, nem volt valami meleg, 21,4°C-os volt, de hősiesen belevetettük magunkat. Amúgy nagyon szép a tavacska, igaz, mesterséges: három részre van osztva: az erdő felőli szélén van egy homokozó (vár), mellette pici víz a kicsiknek, majd egy pallóval leválasztva következik a pancsoló, ahol kb. 1,4 m mély a víz a legmélyebb ponton, itt két napozóstég van, majd egy kis híddal leválasztva következik a bejárat melletti "úszómedence", itt 1,85-2,85 m közötti a vízmélység. A strandon van büfé, zuhanyzó, wc, öltöző, kulcsos szekrények, játszótér, strandröplabdapálya, talpmasszázs-ösvény, erdei tanösvény, és, ami a legjobb volt, ingyen WiFi.

A középső medence

Az úszómedence és a büfé

Remekül elvoltunk, este hatkor indultunk haza, még beugrottunk Kőszegen fagyizni Ibrahimhoz, aztán irány haza. Bernsteinbe még visszamegyünk, fel kell fedezni az ösvényt is! No meg Almássy László szülőházát. A helyi látnivalók listája (német).