A hobbit - Váratlan utazás

Szeptember óta vágtam a centit, hogy legyen már december 13. Újraolvastam az első hat fejezetet, amiből a film készült, elolvastam egy csomó kritikát, amelyek szerint túl hosszú / unalmas / vontatott, stb. a film, és megnéztem egy rakás "így készült" videót. A kritikák szerint Peter Jackson sok mindent hozzáírt a filmhez, ami eredetileg nem volt benne, beletett olyan jeleneteket, amelyek máskor csak a rendezői változatban voltak láthatók, s tette mindezt azért, hogy kijöjjön ebből a jóval vékonyabb könyvből egy monumentális trilógia. Ezért nem volt rest átírni az eredeti történetet és beletenni számos epizódot, ami nem volt az eredeti Tolkien-műben, de átvezet A Gyűrűk Urához.

Ilyen infókkal felvértezve ültem be a moziba a filmre. Nos, én elejétől a végéig élveztem! Tetszett az elején a történet indítása Suhatag pusztulásának elmesélésével, meg a visszaemlékezés az öreg Bilbótól. A sokat szidott törpös epizód is szórakoztató, információkat adó volt. Itt is, és a trollos jelenetben is voltak poénok, amiket vett a közönség, nem volt lapos, vagy túl részletes, noha nem minden úgy történt, mint a könyvben.

A kedvenc részem, minő meglepő, a völgyzugolyi epizód volt, bár még utána kell néznem, hogy ezt a Lindírt honnan is vették elő. Meg Elrondot PIROSba öltöztetni!... Szerencsére hamar átöltözött, és máris "tündekirályosabb" lett. (Visszacsatolás a film elejére: Lee Pace, mint Thranduil még Legolasnál is meredekebb, kíváncsi leszek rá a folytatásban!) Az itteni betétjelenet elmesélte mindazt, ami A Gyűrűk Urában emlékeim szerint csak a függelékben szerepel (a Sötét Mágus visszatérése), majd mentünk is tovább a hegyekbe. Akárcsak a LoTR esetében, itt is csodaszépek a tájak, élmény nézni őket. A hegyen / hegyben átkelés talán tényleg kicsit hosszadalmasabb volt a kelleténél, de azért itt se kellett folyton az órámat nézni. A befejezés, farkasostól-sasostól igencsak látványos és mozgalmas lett, remek helyen elvágva a történetet.

Tölgypajzsos Thorin egy igencsak jól kitalált és megformált karakter, nagyon tetszik, akárcsak Balin. Fili és Kili meg kicsit olyanok szertelenségükkel, mint a Weasley-ikrek a HP-ban: vidámak, de ha baj van, keményen küzdenek.

Bilbón (Martin Freeman) rengeteget gondolkoztam, hogy hol láttam már. Majd leesett: az Igazából szerelemben a fenékdublőr. Meg Dr. Watson a BBC Sherlock-jában. (Benedict Cumberbath lemaradt a jó szerepekről, neki csak Smaug jutott. XD)

És végül a filmzene: akárcsak a LoTR-ban, itt is mindig a megfelelő helyen a megfelelő zene, és nagyon szépen hozza a LoTR motívumait, mégsem ugyanaz. A törpök dala (Misty Mountains) pedig olyan fülbemászó, hogy azóta is azt dúdolom. Le a kalappal Howard Shore előtt, ismét!

Tőlem tízből tíz pont a film, megyek repetázni.

Mikor is lesz a következő rész (Smaug pusztasága)?!

Advent in Wien 2012

Kihasználva a hétvégét, kirándultunk egyet Bécsbe, mert hát milyen dolog már, hogy egy évben csak egyszer megyek szomszédolni...

Reggel nem indultunk túl korán, de még így is kiértünk Schönbrunnba a vásár nyitása előtt, így egy órát sétáltunk a parkban (napsütés, - 2°C), felmásztunk a Gloriette-hez, mókusokat etettünk - itt nem szívbajosak a mókusok, simán odaugrálnak, és kiveszik a kezedből a mogyorót. Sőt, az egyik mókus még bemutatót is tartott nekünk: elvette a mogyorót, kb. 15 centivel odébb ugrált, megállt velünk szemben, majd bemutatta, hogyan is kell szakszerűen megpucolni a mogyorót. Mikor megvolt, felugrott a padra, és oda leülve akkurátusan megette. De ez semmi nem volt ahhoz a férfihez képest, aki előttünk ment az egyik ösvényen, neki a tenyerére szálltak a cinkék, ott falatoztak, a mókusok meg felmásztak a nadrágján át a kezéig kajáért.

Mókusok után jöhetett egy kis lélekmelegítő puncs, mert kellően átfújt a szél. Az idei sláger a Hugopuntsch, ami a mézes-mentás bodzapuncsot (Hugo = Holunder) takarja. Lépni nem lehetett a tömegben, így én idén a nézelődést minimálisra csökkentettem.

Schönbrunn

Mókus a padon

Mókusetetés

Karácsonyfadíszek

Délben bementünk a városba, ahol végigjártunk még négy vásárt. A Maria-Theresien-Platz és Rathausplatz olyan volt, mint mindig: tömeg, tömeg, tömeg. És tízből nyolc ember magyar volt. Nem túlzás, rengetegen voltunk kint. Szabadprogramként elmentünk még a Freyungra, ahonnan hoztam bögrét (a schönbrunni félrenyomott, a másik kettő meg, hát, nem volt túl szép), megcsodáltam a kézműves termékeket, köszöntem a tűzzománcosoknak, akik a karneválon is voltak (magyarok), majd vettünk pár fából faragott karácsonyfadíszt.

Innen kissé fáradtan és átfagyva átsétáltunk az Am Hof-ra, ami a kedvenc vásárom Bécsben. Idén se hazudtolta meg magát: fekete alapon vörös betűs bögrében lehetett puncsokat iszogatni, egyedibbnél egyedibb kézműves termékek között nézelődve. Itt valamivel kevesebben voltak, így lehetett nézelődni. A tér másik végén a terítőmintás bögre volt a divat: piros-fehér kockás, és fehér alapon piros aprópöttyös angyalfejjel.

Mivel igény mutatkozott a folyadékszint-szabályozásra, felvetettem, hogy a Graben innenső végén lévő Nordsee-be menjünk, ne a túlsó végén lévő Mekibe. Majd kinéztem a Kohlmarktra, és inkább elindultam át a Grabenen. A Kohlmarktra ugyanis egy gyufaszálat nem lehetett volna már betenni, egybefüggő embertömeg volt az egész. A Mekiben meg rájöttek, hogy mindenki oda jár, ezért beléptetőkapu és pénzbedobós automata van a mosdóknál (0,50 cent, amit utána le lehet vásárolni). Némi melegedés után visszamentünk a Grabenre nézelődni, és az elmaradhatatlan könyvesboltba, majd visszasétáltunk az egyik mellékutcán (ahol alig jártak) az operáig. Aztán haza.

Macskajáték

Múlt héten láttam az Örkény Színházban a Macskajáték című Örkény-darabot. Műfajából adódóan (tragikomédia) sírva nevetős darab, kiváló színészekkel. A mű a MEK-en elérhető, a szereposztás pedig ITT. Nem kicsit vigyorogtam, amikor megláttam, hogy ki a férfi főszereplő... Elmenni Pesten Jordán Tamást megnézni a színházban, mikor otthon is láthatom... Viszont otthon szerintem jobban, nagyobb átéléssel játszik. Szandtner Anna, mint Egérke valami egészen zseniális volt, de persze Orbánné (Pogány Judit) és Gizus (Molnár Piroska) is nagyot alakítottak. Összességében nagyon jól szórakoztunk.

Hadtörténeti Múzeum és Sziklakórház

Pár hete voltam a Hadtörténeti Múzeumban fegyverbemutatón (múzeumpedagógiai foglalkozás), ami nagyon érdekes volt, csak egyhangú, mert a kicsiknek nem volt túl érdekfeszítő, mivel tele volt történeti-tudományos fejtegetéssel. A végén mindent kézbe lehetett venni, ami nagy sikert aratott a fiúk körében.

Ezt követően jött a "lányos program", a Sziklakórház. Mivel a múzeum állami támogatást nem kap, a belépő ára elég borsos a többi múzeumhoz képest. De megéri, a kórház infrastruktúrája csodálatos módon karban van tartva, minden üzemel, bár régiek a gépek. A vezetés előtt egy rövid filmet vetítenek a kórház történetéről, ezt követően indul a kb. egy órás vezetés. Bejártuk a kórház fontosabb részeit a konyhától a műtőn át a kórtermekig, illetve a kiállításokig és a gépteremig.

Az előtérben retró bolt üzemel, ahol régi kulacsoktól az elsősegélycsomagon át a gázmaszkig mindent lehet kapni. A múzeum után még sétáltunk egyet a Várban, aztán irány haza.

Szép nyári nap

Nem hittem volna, hogy van Neoton Família musical. De van. Az Operettszínházban.

Aranyos kis darab, kevés általam ismert dallal, de remek hangulatot csináltak. A végén jött Csepregi Éva, énekelt a stábbal is, meg egyedül is, nagy sikert aratva. Summa summarum jó kis darab.

Horvátország

Október végén jártunk Horvátországban.

Utunk elején megállapítottuk, hogy az idő nem igazán kegyes hozzánk, mert meglehetősen hideg volt, és esett. Ez így is maradt nagyjából.

Első állomásunk Csáktornya volt, ahol a Muraközi Múzeumot kerestük fel, ami az egykori Zrínyi-palotában működik. Nagyon szívélyesen fogadtak bennünket, egy rövid bevezető után pedig megtekinthettük a múzeum kiállítását. A modern képzőművészeti alkotások mellett egy történeti kiállítás is megtekinthető, de van egyháztörténeti és néprajzi kiállítás is. A háborúk eléggé megviselték az épületet és a gyűjteményt, jelenleg az EU-csatlakozásra várnak, hogy tőkéhez jussanak a felújítás megkezdéséhez.

A csáktornyai palota udvara

A történeti kiállítás egy szép darabja

Zrínyiek

Innen kis kitérőkkel (értsd: GPS vs kísérő) Varasdra mentünk, ahol szintén egy múzeumot, a Vármúzeumot kerestük fel. A várostörténeti kiállítás gazdag anyagot mutat be, a III. Béla király 1209-ben kiadott oklevelétől a céhek cégérein át porcelánokig. Talán a legkülönlegesebb eleme a kiállításnak az egyes történelmi-művészettörténeti korok bútorait, szobabelsőit bemutató kiállítás, ami a vár egyik szintjét foglalja el. (Persze Ferenc József innen sem hiányozhatott.) A fegyverkiállítás kicsi, ám érdekes. A kőtárat sajnos a zárás miatt nem tudtuk már megnézni, de ezért kárpótolt az időjárás, ugyanis kisütött a nap! Ennek örömére kávéztunk egyet Varasd főterén. A belváros nagyon hangulatos, Sopron-Pécs keveréke.

A varasdi vár udvara

A varasdi vár

Varasdi utcakép

Az első napra már csak egy múzeum, a krapinai Neander-völgyi Ősember Múzeum volt betervezve. Kisebb eltévedések ("Merre menjek, jobbra [zsákutca], előre [GPS mondja] vagy balra [arra el is tud menni a busz]? Mindegy... végeredmény: 1,5 óra késés és plusz kb.. 150 km.) után sötétedéskor meg is érkeztünk. A múzeumba lépve rögtön beültettek minket egy vetítővászon elé, ahol egy húsz perces kisfilmet láthattunk a Neander-völgyiek (képzelt) életéről. Volt itt minden, a sebészi pontosságú medveharapástól a meztelen fürdőzésig. Valamivel be kell vonzani a népet, na. Amúgy maga a kiállítás nem nagy szám, de nagy előnye, hogy interaktív (horvátul és angolul). Egy ilyen nap után többet már úgyse tudtunk volna befogadni, szóval jó volt. A múzeum apropója amúgy, hogy a közelben találtak ősember-maradványokat.

Innen már csak a szállásra érkezés volt hátra, ami cirka két órás csúszással meg is valósult. A szállás nem lett volna rossz, csak 1. alternatívan értelmezték a fűtés fogalmát (vagyis kaptunk még egy plédet) 2. messze volt a belvárostól 3. beázott a tetőablak, úgyhogy reggel nem csak kint volt hó, hanem a szobában is.

A második napot Zágrábban töltöttük, ahol először egy rövid vásárlást követően az Országos Levéltárban hallgattunk meg egy előadást a délszláv háborúról, majd átsétáltunk a Mimara Múzeumba. Nos, ez az a múzeum, ahova ha még egyszer Zágrábban járok, elmegyek repetázni, ugyanis két és fél óra alatt kb. a múzeum kétharmadát láttam. Szép épületben (neoreneszánsz stílusú volt iskola) gazdag gyűjtemény, a modern kor minden vívmányával (a kedvenc a WiFi-s audioguide volt). Természetesen elakadtunk az ókori és a közel-keleti gyűjteményben, a többiben csak érintőlegesen jártunk. Éppen látható volt még az Adriából kiemelt, atlétát ábrázoló bronzszobor (Apoxyomenos), ami azóta talán már el is költözött a Louvre-ba.

A Mimarából kilépve megállapítottuk, hogy megint esik, így városnézés helyett az Operaház és a virágpiac érintésével elmentünk a székesegyházhoz (Ahol szentségimádás miatt nem lehetett körülnézni), majd a szabadprogramot és a felsővárost az egyre hevesebb eső miatt lefújva burekeztünk egyet. Ami valami mennyei volt, finom, friss, meleg. Mivel mindenki kellően átfagyott, beültünk a buszba, és elindultunk utolsó úticélunk felé.

Országos Levéltár

A levéltár olvasóterme, ahol Hillary Clinton is dolgozott

A székesegyház

Apoxyomenos

Mondanom sem kell, hogy eltévedtünk. (Szitu: kereszteződés, jobbra Marija Bistrica, balra valami más. Merre megyünk? Naná, hogy balra. Plusz hatvan km, és kb. másfél óra). Sötétben értünk fel Marija Bistricára, ami híres zarándokjáró hely, szép kegytemplommal, benne egy sötét színű (leégett a templom) fából készült Madonnával. Az érdeklődők csatlakozhattak a hatkor kezdődő (horvát nyelvű) miséhez, a többiek városnéztek.

Este fél hét körül indultunk haza, némi havazást leszámítva sima utunk volt haza, fél tíz felé otthon is voltunk.