Kihasználva a hétvégét, kirándultunk egyet Bécsbe, mert hát milyen dolog már, hogy egy évben csak egyszer megyek szomszédolni...
Reggel nem indultunk túl korán, de még így is kiértünk Schönbrunnba a vásár nyitása előtt, így egy órát sétáltunk a parkban (napsütés, - 2°C), felmásztunk a Gloriette-hez, mókusokat etettünk - itt nem szívbajosak a mókusok, simán odaugrálnak, és kiveszik a kezedből a mogyorót. Sőt, az egyik mókus még bemutatót is tartott nekünk: elvette a mogyorót, kb. 15 centivel odébb ugrált, megállt velünk szemben, majd bemutatta, hogyan is kell szakszerűen megpucolni a mogyorót. Mikor megvolt, felugrott a padra, és oda leülve akkurátusan megette. De ez semmi nem volt ahhoz a férfihez képest, aki előttünk ment az egyik ösvényen, neki a tenyerére szálltak a cinkék, ott falatoztak, a mókusok meg felmásztak a nadrágján át a kezéig kajáért.
Mókusok után jöhetett egy kis lélekmelegítő puncs, mert kellően átfújt a szél. Az idei sláger a Hugopuntsch, ami a mézes-mentás bodzapuncsot (Hugo = Holunder) takarja. Lépni nem lehetett a tömegben, így én idén a nézelődést minimálisra csökkentettem.
 |
| Schönbrunn |
 |
| Mókus a padon |
 |
| Mókusetetés |
 |
| Karácsonyfadíszek |
Délben bementünk a városba, ahol végigjártunk még négy vásárt. A Maria-Theresien-Platz és Rathausplatz olyan volt, mint mindig: tömeg, tömeg, tömeg. És tízből nyolc ember magyar volt. Nem túlzás, rengetegen voltunk kint. Szabadprogramként elmentünk még a Freyungra, ahonnan hoztam bögrét (a schönbrunni félrenyomott, a másik kettő meg, hát, nem volt túl szép), megcsodáltam a kézműves termékeket, köszöntem a tűzzománcosoknak, akik a karneválon is voltak (magyarok), majd vettünk pár fából faragott karácsonyfadíszt.
Innen kissé fáradtan és átfagyva átsétáltunk az Am Hof-ra, ami a kedvenc vásárom Bécsben. Idén se hazudtolta meg magát: fekete alapon vörös betűs bögrében lehetett puncsokat iszogatni, egyedibbnél egyedibb kézműves termékek között nézelődve. Itt valamivel kevesebben voltak, így lehetett nézelődni. A tér másik végén a terítőmintás bögre volt a divat: piros-fehér kockás, és fehér alapon piros aprópöttyös angyalfejjel.
Mivel igény mutatkozott a folyadékszint-szabályozásra, felvetettem, hogy a Graben innenső végén lévő Nordsee-be menjünk, ne a túlsó végén lévő Mekibe. Majd kinéztem a Kohlmarktra, és inkább elindultam át a Grabenen. A Kohlmarktra ugyanis egy gyufaszálat nem lehetett volna már betenni, egybefüggő embertömeg volt az egész. A Mekiben meg rájöttek, hogy mindenki oda jár, ezért beléptetőkapu és pénzbedobós automata van a mosdóknál (0,50 cent, amit utána le lehet vásárolni). Némi melegedés után visszamentünk a Grabenre nézelődni, és az elmaradhatatlan könyvesboltba, majd visszasétáltunk az egyik mellékutcán (ahol alig jártak) az operáig. Aztán haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése