Idén negyedszer mentünk csoportosan az osztrák múzeumok éjszakájára, tehát meglehetősen rutinosak voltunk már a szervezésben is. Hatvanketten mentünk, ebből ötvenhatan közösen. Mókás volt. Idén kihasználva, hogy a jegyek a tömegközlekedésre is érvényesek, villamosoztunk.
Megérkezés, jegyvásárlás, majd a kérdés, hogy mi legyen hatig, amikor kezdődik a rendezvény. Jeleztem, hogy első állomásunk, a Josephinum valószínűleg nyitva van, és nincs is a Heldenplatz-tól messze, mi lenne, ha elsétálnánk, úgyis szép az idő. Így is lett, a Burggarten-en és a Ringen át elmentünk a Schottentor-ig, ott felültünk a villamosra, majd leszálltunk a múzeumnál. Nem kis élmény volt az orvostörténeti múzeum, már az eszközkiállítás is tetszett, hát még a 18. századi firenzei viasz anatómiai modellek! Volt belőlük vagy tíz teremnyi. Az utolsónál elment a kedvem a gyerekvállalástól, ugyanis ott a különböző nem jó fekvésű babákat mutatták be.
Innen az Osztrák Nemzeti Bank (ÖNB) kiállításához indultunk tovább, gyalog, mivel közel volt. Ez azért került be a programba, mivel itt lehetett egy 12,5 kg-os aranytömböt megemelni. Mondanom sem kell, nagy sikere volt. A pénztörténeti kiállítás is érdekes volt, a lüdiai aranypénztől a magyar kincstárjegyig igen széles volt a paletta. Lehetett játszani is, csokieuróért. Nyolc körül végeztünk, villamosra ültünk, és a belváros másik felére mentünk, a Zene Házába. Ez egy új, 2001-ben nyílt interaktív kiállítás a zenéről és a hangokról. Öt szinten rengeteg élmény várja a látogatókat. Helyből befészkeltem magam a moziterembe, ahol az újévi koncertből lehetett részleteket nézni. Miután kellően kipihentem magam, mentem el felfedezni az épületet. A tömeg miatt nem sok mindent tudtam kipróbálni, de igen érdekes dolgok vannak. Az abszolút kedvenc az a terem volt, ahol a Bécsi Filharmonikusokat lehet vezényelni. Karmesterpálcával, videón. Nekem ennyi zene éppen elég is volt, úgyhogy a megadott idő előtt háromnegyed órával kimentem a gyülekezési pontra. Szerencsére nem csak én voltam már kint, így két lánnyal elmentünk sétálni egyet a Kärtnerstrassé-ra, amíg a többiek végeztek. Sikerült találnom egy nagyon hangulatos kis macskaköves utcát kiülős éttermekkel (Annagasse). Mire visszaértünk, a többiek is végeztek, így egy rövid tanácskozás után a Dommuseum felé vettük az irányt. Itt Dante Isteni színjátékához készült illusztrációk voltak kiállítva, ami nem igazán tetszett, mivel nekem már túl modernek voltak. A múzeum dolgozói szendviccsel és üdítővel várták a látogatókat, amit kissé már megviselt csapatunk ki is használt. Az állandó kiállítás egyházművészeti tárgyakból (oltárképek és szentek szobrai főként) álltak, de itt található Rudolf herceg portréja is, valamint két szíriai üvegedény is. Éjféltájt végeztünk, úgyhogy indulhattunk is a buszhoz, ami a Maria-Theresien-Platz-nál várt minket. Kissé fáradtan, de elégedetten tértünk haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése