Gondolom, nem túl meglepő... ez is júliusi kirándulás volt, ezúttal egyedül, némi könyvtárazással egybekötve. Ja igen, Bécsben az egyetemi könyvtárak egész nyáron nyitva vannak. És nyilvánosak, tehát egyetlen eurócentembe sem került, hogy három napig ott olvasgassak. Az időjárás nem volt kegyes hozzám, olyan 16-18 fok volt és esett.
Az olvasáson kívül sem unatkoztam, találkoztam egyik kint dolgozó barátnőmmel, akivel a bécsi kávéházak terén tettünk újabb felfedezéseket (a Mariahilferen találtunk egy nagyon finom fagyikat áruló cukrászdát). Jártunk a Donauinselen, meg a belvárosban is, de ott nem olyan jó dolog sétálgatni, mert nagy a tömeg. Amikor barátnőm nem ért rá, akkor is feltaláltam magam, elmentem a kedvenc könyvesboltomba -aminek köszönhetően a táskám kétszer olyan nehéz lett, mint kifelé menet... Voltam a néprajzi múzeumban is, már ami nyitva volt belőle, de ezt kompenzálta a pénztáros, aki nagyon rendes volt: összehozott nekem egy diákjegyet, és a végén magyarul adta oda ("Tessék!").
Azonban nem ez okozta a fültől fülig vigyoromat a kinti tartózkodás vége felé, hanem a filmfesztivál. Történt ugyanis, hogy a harmadik napon éppen a Rathausplatz felé sétáltam haza késő délután, és látom ám, hogy megint van valami, minden tele van sátorral és igen nagy a nyüzsgés. Gondoltam megnézem, mi az. Kiderült, hogy zenei estek vannak, hol koncertfelvételeket, hol zenés filmeket vetítenek egész hónapban minden este. Már éppen mentem volna haza, amikor látom, hogy az egyik mobilszolgáltató standjánál lehet szerencsekereket forgatni. Veszteni valóm nincs alapon beálltam a sorba. Kétféle körcikk volt: az egyik gumicukrot ért, a másik meg gumicukrot és nyakbaakasztót. Valamint volt a fődíj. Természetesen mit pörgettem ki? Igen, azt. A fődíjat. Nagyon utáltak szerintem a mögöttem állók, mivel a fődíj nem más volt, mint az aktuális esti előadásra két jegy, de nem akárhova, hanem a páholyba. Plusz egy üveg bor. Gondban voltam, hogy kit vigyek, de szerencsére lett társam, így elmentünk este, és megnéztük Verdi Rigoletto-ját, Placido Domingo szereplésével. Nagyon élveztem, igazán magával ragadó volt. Az meg külön tetszett, hogy ott ülök egy páholyban és finom bort kortyolgatok közben, ingyen és bérmentve, egy világvárosban, ahol mindig történik valami kellemes velem. Ich bin völlig verliebt mit Wien.
 |
| Burjánzó zöld |
 |
| Donauinsel |
 |
| Strudlhof-lépcső |
 |
| Strudlhofgasse |
 |
| Neue Burg, néprajzi múzeum |
 |
| Belvárosi utcakép |
 |
| Az ismeretlen művész |
 |
| The Morning Line |
 |
| Hohstahlbrunnen |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése