Kutatók Éjszakája 2012

Kutatók Éjszakája 1. felvonás - BME

Mivel a programokra előre kellett volna feliratkozni, de a helyek kb. a jelentkezés megnyitását követő 2. percre beteltek, így próba-szerencse alapon mentünk el a műegyetemre. Eredetileg balesetszimulációt akartunk nézni, de lépni se lehetett, úgyhogy arról letettünk. Helyette elmentünk az atomreaktorhoz, hátha szerencsénk lesz, és bemehetünk. Így is lett, igaz, ezért kb. húsz percet ácsorogtunk. Az ott dolgozók nagyon rendesek és segítőkészek voltak, így bemehettünk mi is annak ellenére, hogy nem voltunk feliratkozva. Bevinni nem lehet semmit, kaptunk köpenyt és cipővédőt. A program egy kb. 45 perces előadással indult, ahol elmondták, hogy hogyan termel energiát a reaktor (vagyis a maghasadás alapjait), illetve a reaktor felépítését és működési elvét. Ezt követően két csoportra oszlottunk, mi a vezérlőterembe mentünk, a többiek a zónához. A vezérlőteremben megmutatták a berendezéseket, amelyek a reaktor működését szabályozzák, és a kapcsolótáblát is, amit állandóan ketten figyelnek. Ezt követően kimehettünk mi is a zónához, vagyis a reaktor tetejére, és benézhettünk oda, megtekintve a Cserenkov-fényeket. Ezután még a laborokat, a csőposta-állomást és a bórsavas tárolókat néztük meg, valamint az ún. "melegkamrát".

Ez a program kb. másfél óra volt, így nagyjából negyed kilenckor értünk a szélcsatornához, ahol elég nagy, ám gyorsan haladó sor állt, így mi is beálltunk. A csatornában 20 m/s (72 km/h) sebességű szél "fújt", aminél már azért figyelni kellett, hogy ne döntsön le.

Innen még elmentem a központi épületbe, ahol az egyetem levéltárának volt standja. Itt sokféle program volt: puzzle, kvíz, egy rövid kiállítás az érdekesebb iratokból és régi levelek olvasása.Utóbbit ki is próbáltam - nem volt annyira nehéz, mint gondoltam, de én egy szépen írt 1872-es levelet olvastam, a fogalmazványt inkább kihagytam, tekintve, hogy már a címzést se tudtam elolvasni... Ellenben megtudtam, hogy 1058 iratfolyóméternyi anyaga van a levéltárnak, és készülnek hozzá rendszeresen segédletek.

az este konklúziója: a BME sokkal, de sokkal nagyobb, mint hittem, és nagyon jó fej emberek dolgoznak ott.

Kutatók Éjszakája 2. felvonás - Gyermelyi Tésztagyár

Ma pedig Gyermelyen jártam a tésztagyárban, ahová szintén regisztrálni kellett volna, de hát erről is lemaradtam... azért persze ide is beengedtek. Nagyon felkészültek voltak, kaptunk audio guide-ot, és minden csoportnak külön idegenvezetője volt. Megnéztük a száraztészták gyártósorát (2 olasz és 2 svájci gépen készülnek a tészták), a raktárt, a csomagolóüzemet, a tojástörőt (másfél műszak alatt megtermeli a napi mennyiséget, 10840 tojást tör fel), aztán jártunk még a lisztcsomagolóban, majd a túra végeztével finom frisstésztás kóstoló várt minket: töltött ravioli mártással, innivalóval, és még ajándék tésztát is kapott mindenki. Sőt, gyári áron lehetett venni a termékeket, úgyhogy hoztam még pár különlegesebb tésztát is, amit a boltban többször ennyiért adnak. Ez a hirtelen felindulásból elkövetett gyárlátogatás igazán érdekes volt, ajánlom mindenkinek!

Update: Én ugyan nem fényképeztem, de egy másik látogató igen. Eris képei itt tekinthetők meg:
A Gyermelyi Tésztagyárban
(Én is ilyen raviolit ettem: túróval volt töltve és meggymártással meglocsolva. Nyamm.)

Rómeó és Júlia

Voltam az Operettszínházban a Rómeó és Júlia című musicalen.

Az előzetes várakozások ellenére nem Dolhai Attila volt Rómeó, hanem Szerényi Zoltán. Bár igazából nekem mindegy, melyikük játszotta, mert mindenképpen furcsa volt felnőtt szereplőkkel látni a történetet. (Így jár az, aki csak a Zefirelli-filmet látta...) Hozzáteszem, az sem javított sokat a helyzetet, hogy megvan a musical cd-je magyarul, és hát ugye nem ugyanazok énekelték és nem ugyanúgy...

Először kicsit döcögősen indult a darab, Verona hercege (György-Rózsa Sándor) éneklés helyett kvázi végigmondta a nyitódalt, majd jött Rómeó, akinek meg hangja nem volt. Mármint volt, csak hallani lehetett, hogy valami nincs teljesen rendben. A tánc- és énekkar viszont igazán lendületes volt, sokat tettek azért, hogy a továbbiakban élvezetes legyen a darab. Személy szerint nekem Tybalt ((Szabó P. Szilveszter) és a dada (Kalocsai Zsuzsa) tetszett a legjobban, de a két anya (Csengeri Ottília* és Janza Kata) is kitett magáért. Hogy Júliát (Vágó Zsuzsi) ne is említsem, aki szabályosan leénekelte Rómeót.

*A szereposztásban láttam kiírva Kapócs Zsókát, de szerintem Csengery Ottília volt Rómeó anyja.

A második felvonás parádésra sikeredett, Rómeó hangjával is csináltak valamit, mert sokkal jobb lett, mint korábban. A végén természetesen vastaps. Érdekes volt hallani, hogy kik aratták a legnagyobb sikert:

1. természetesen a főszereplők, Rómeó és Júlia

2. a dada (nem is érdemtelenül)

3. Tybalt (itt igazából csak az ováció mértéke lepett meg)

4. Benvolio (Kerényi Miklós Máté - nagyon édes volt)

5. Mercutio (Brasch Bence - dobhártyaszaggató sikítás)

Az utolsót nem nagyon értettem, mert azért annyira nem volt jó. De minden értelmet nyert, amikor rákerestem a nevére az interneten.

Ja igen, azt elfelejtettem említeni, hogy rengeteg gyerek volt, az egészen kicsitől a tinikig. Ez megmagyarázza az ovációt, azt hiszem.

Szereposztás, leírás ITT.

KÖN - Kőbányai pincerendszer

Idén először részt vettem a Kulturális Örökség Napjai nevű rendezvényen. Bár sok programot terveztem, csak az elsőn sikerült részt vennem - részben a BKV-nak, részben egyéb programoknak köszönhetően.

Nem is hittem volna, hogy a város alatt ilyen helyek vannak, pedig a labirintus és a Sziklakórház után nem értem, miért lepődtem meg... talán mert ez Pesten van, sehol egy hegy, vagy valami - persze a helyet Óhegynek hívják, de nem igazán láttam dombot se, nemhogy hegyet... Szóval pincerendszer. A hely hatalmas, 33 km hosszú, változó belmagassággal és szélességgel, rengeteg "pincével", víztárolóval, régi gépekkel és kápolnával. Régebben bort, majd sört érleltek lenn, aztán gombát termesztettek, az EU-csatlakozás óta viszont nem használják állandóan. Ideiglenesen azért igen, pl. Brad Pitt forgatott lent legutóbb, de rendeznek underground biciklibajnokságot is. A túra kb. háromnegyed órás volt, idegenvezetéssel, ismertetve a hely történetét, miközben egy kis kört tettünk lent. A túra vége a Dreher-villánál volt, amit szintén meg lehetett tekinteni. Szegény villa borzalmas állapotban van, pedig a gardrób, a konyha és a kandallók igazán érnének annyit, hogy felújítsák.

A pincerendszer bejárata

A kápolna mennyezete

A sörgyár udvarán

Szintén az udvaron

A pincerendszerről bővebb információ ITT.

Néprajzi Múzeum és a Casa Mare

Délután a Néprajzi Múzeumban jártam. Meseszép épület, de óriási tereket hagynak benne kihasználatlanul.

A földszinten egy, főként erdélyi szőnyegekről szóló kiállítás volt, ami érdekes lett volna, ha jobban meg van világítva, de sokszor alig lehetett látni, nemhogy a szőnyegeket megnézni, vagy a hozzájuk kapcsolódó leírást elolvasni.

Az első emeleten található a magyar nép kultúráját bemutató állandó kiállítás. Ez nem lenne rossz, csak zsúfolt és kicsit régimódi. A szövegek a vitrineken helyenként igencsak nehezen olvashatók. Az sem tetszett, hogy egy-egy tevékenység bemutatásánál a különböző tájegységek eszközeit, viseleteit össze-vissza mutatták be, pl. a hódmezővásárhelyi edény mellett egy őrségit. Egyébként tényleg jó a kiállítás, gazdag anyagot mutat be, tematizálva, csak már sok ilyet láttam. (Például Szolnokon és Szentesen, ahol a helyi életmódot, viseletet, szokásokat sokkal ötletesebben mutatják be.) Ezután felmentem a második emeletre, az ideiglenes kiállítások szintjére. Az első Amazóniáról szólt, javarészt a múzeum saját anyagából. Érdekes volt, de a feliratokat itt is nehéz volt olvasni, és a világítás sem volt tökéletes.

De mindenért kárpótolt a másik ideiglenes kiállítás, a Casa mare Frank Gaudlitz képeiből. Megtalálni nem egyszerű, felesleges székek hadán és dolgozói folyosókon kell átmenni, hogy egy eldugott sarokban rábukkanjon az ember. Három teremben vannak kiállítva a fényképek közép-európai emberekről, ünneplő ruhájukban a lakásuk legszebb pontján (a "tisztaszobában") lefényképezve. Vannak gyerekek és öregek, fiúk és lányok, magyarok, románok, szerbek, németek, oroszok, tatárok, törökök, stb. A képekből kitűnik, hogy a különbözőségük ellenére mégsem olyan nagyon eltérőek az emberek, mindannyian szépek, sikeresek, boldogok akarnak lenni, mindegy, hol élnek, miben hisznek és mennyi idősek. Tanulságos, elgondolkodtató kiállítás.