Rómeó és Júlia

Voltam az Operettszínházban a Rómeó és Júlia című musicalen.

Az előzetes várakozások ellenére nem Dolhai Attila volt Rómeó, hanem Szerényi Zoltán. Bár igazából nekem mindegy, melyikük játszotta, mert mindenképpen furcsa volt felnőtt szereplőkkel látni a történetet. (Így jár az, aki csak a Zefirelli-filmet látta...) Hozzáteszem, az sem javított sokat a helyzetet, hogy megvan a musical cd-je magyarul, és hát ugye nem ugyanazok énekelték és nem ugyanúgy...

Először kicsit döcögősen indult a darab, Verona hercege (György-Rózsa Sándor) éneklés helyett kvázi végigmondta a nyitódalt, majd jött Rómeó, akinek meg hangja nem volt. Mármint volt, csak hallani lehetett, hogy valami nincs teljesen rendben. A tánc- és énekkar viszont igazán lendületes volt, sokat tettek azért, hogy a továbbiakban élvezetes legyen a darab. Személy szerint nekem Tybalt ((Szabó P. Szilveszter) és a dada (Kalocsai Zsuzsa) tetszett a legjobban, de a két anya (Csengeri Ottília* és Janza Kata) is kitett magáért. Hogy Júliát (Vágó Zsuzsi) ne is említsem, aki szabályosan leénekelte Rómeót.

*A szereposztásban láttam kiírva Kapócs Zsókát, de szerintem Csengery Ottília volt Rómeó anyja.

A második felvonás parádésra sikeredett, Rómeó hangjával is csináltak valamit, mert sokkal jobb lett, mint korábban. A végén természetesen vastaps. Érdekes volt hallani, hogy kik aratták a legnagyobb sikert:

1. természetesen a főszereplők, Rómeó és Júlia

2. a dada (nem is érdemtelenül)

3. Tybalt (itt igazából csak az ováció mértéke lepett meg)

4. Benvolio (Kerényi Miklós Máté - nagyon édes volt)

5. Mercutio (Brasch Bence - dobhártyaszaggató sikítás)

Az utolsót nem nagyon értettem, mert azért annyira nem volt jó. De minden értelmet nyert, amikor rákerestem a nevére az interneten.

Ja igen, azt elfelejtettem említeni, hogy rengeteg gyerek volt, az egészen kicsitől a tinikig. Ez megmagyarázza az ovációt, azt hiszem.

Szereposztás, leírás ITT.