A földszinten egy, főként erdélyi szőnyegekről szóló kiállítás volt, ami érdekes lett volna, ha jobban meg van világítva, de sokszor alig lehetett látni, nemhogy a szőnyegeket megnézni, vagy a hozzájuk kapcsolódó leírást elolvasni.
Az első emeleten található a magyar nép kultúráját bemutató állandó kiállítás. Ez nem lenne rossz, csak zsúfolt és kicsit régimódi. A szövegek a vitrineken helyenként igencsak nehezen olvashatók. Az sem tetszett, hogy egy-egy tevékenység bemutatásánál a különböző tájegységek eszközeit, viseleteit össze-vissza mutatták be, pl. a hódmezővásárhelyi edény mellett egy őrségit. Egyébként tényleg jó a kiállítás, gazdag anyagot mutat be, tematizálva, csak már sok ilyet láttam. (Például Szolnokon és Szentesen, ahol a helyi életmódot, viseletet, szokásokat sokkal ötletesebben mutatják be.) Ezután felmentem a második emeletre, az ideiglenes kiállítások szintjére. Az első Amazóniáról szólt, javarészt a múzeum saját anyagából. Érdekes volt, de a feliratokat itt is nehéz volt olvasni, és a világítás sem volt tökéletes.
De mindenért kárpótolt a másik ideiglenes kiállítás, a Casa mare Frank Gaudlitz képeiből. Megtalálni nem egyszerű, felesleges székek hadán és dolgozói folyosókon kell átmenni, hogy egy eldugott sarokban rábukkanjon az ember. Három teremben vannak kiállítva a fényképek közép-európai emberekről, ünneplő ruhájukban a lakásuk legszebb pontján (a "tisztaszobában") lefényképezve. Vannak gyerekek és öregek, fiúk és lányok, magyarok, románok, szerbek, németek, oroszok, tatárok, törökök, stb. A képekből kitűnik, hogy a különbözőségük ellenére mégsem olyan nagyon eltérőek az emberek, mindannyian szépek, sikeresek, boldogok akarnak lenni, mindegy, hol élnek, miben hisznek és mennyi idősek. Tanulságos, elgondolkodtató kiállítás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése