A múzeum szervezett Pünkösdkor egy hatnapos kirándulást Erdélybe, Pável Ágoston nyomában címmel, felkeresve azokat a helyeket, ahol a fiatal Pável élt és kirándult. Velünk tartott lánya, S. Pável Judit, és a múzeumbarát egyletből is olyan tizenöt fő.
1. nap
Reggel fél kilenc tájt találkoztunk a busszal Törökbálintnál az autópályán. M. néni és M. már nagyon izgatottak voltak, de minden rendben ment, hamar bepakoltunk, aztán indulás tovább a határ felé. Útközben megálltunk Kenderesen az egyik hipermarketnél folyadékszint-szabályozásra, majd Berettyóújfalunál felvettük Atát, az idegenvezetőnket. Ártándnál léptük át a határt, kicsit sokáig tartott, mire befizették a fiúk az útdíjat, de azért sikerült. Bőven benne jártunk már a délutánban, amikor Nagyváradra értünk.
Itt most csak a Kanonok-sort és a rk. püspöki székesegyházat, valamint az abban működő egyházművészeti múzeumot kerestük fel. Az 1780-ban elkészült épületet a legnagyobb barokk templom Romániában. A múzeumban található egy díszes Szent László-herma, számos miseruha, kehely és egy tábori oltár társaságában.
A Király-hágónál megálltunk gyönyörködni a kilátásban – a hegyek teljesen elvarázsoltak, gyönyörű erdők, a réteken legelésző nyájak, szénakazlak, egyszóval idilli volt a táj. Az út teljes hosszára érvényes lett az itt szerzett tapasztalat, mely szerint:
1. Egy lei (itthon olyan 64-70 Ft között mozog) = 100 Ft = 0,50 euró (ami pedig olyan 130-140 Ft-nak felel meg mostanság), legalábbis a WC-s nénik szerint.
2. A romániai gyerekek szeretik a gumilovat. Különösen a rikító színűeket.
3. Havasi méz mindenütt kapható. Ott is, ahol nincsenek havasok.
A Király-hágón átkelve immár valóban Erdélyben jártunk. Némi buszozás után megérkeztünk Kalotaszentkirályra, ahol az aznapi szállásunk volt. Jóféle házi pálinkával és vásárlási lehetőséggel fogadtak minket, valamint megnézhettünk egy jellegzetes kalotaszegi falusi házat. A falu napjainkban tánctáboráról nevezetes. A busz levitt minket a falu alsó részébe, ahol az aznapi szállásunk volt – a csordával együtt érkeztünk, így tehén-tempóban tettük meg az utat. Igen intelligens állatok voltak ezek a tehenek, mindegyik tudta, hogy hol lakik, sőt, az egyik már a kanyarban megeresztett pár múúúú!-t, hogy tudassa gazdáival érkezését, így mire hazaért, tárt kapu várta.
Lovász Andrásnál és feleségénél, Annus néninél aludtam harmadmagammal a 350. számú házban. A pálinka itt sem maradhatott el, utána krumplileves és borjúpörkölt volt, desszertnek pedig almás lepény. Sok finomat ettem már eddig is, de az a krumplileves nagyon-nagyon finom volt, a többiek szerint is, mindenki kétszer szedett. Annus néni nagyon kedves volt, bár sokat nem beszélgetett velünk, hagyott minket pihenni – meglehetősen nyúzottnak nézhettünk ki, főleg, akik hazulról jöttek, ők olyan 630 km-t buszoztak aznap.
Vacsora után tettünk egy kis sétát, jártunk a Kalota-patak partján, és láttuk az 1994-ben felállított Ady-emlékművet is. Fürdés, majd alvás a pihe-puha magas, vetett ágyban.
|
Római katolikus székesegyház, Nagyvárad |
|
Kanonok-sor, Nagyvárad |
|
Kalotaszentkirály, magyar református templom és a buszunk |
|
Római katolikus székesegyház, Nagyvárad |
|
Kilátás a Király-hágónál |
|
Szénaboglyák, Király-hágó |
|
Kalotaszegi szobabelső |
|
Macsek, Kalotaszentkirály |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése