Memories of Ithilia: Erdély - Székelyudvarhely, Torockó, Kolozsvár, Nagyvárad

5. nap

Reggel megejtettük az előző nap elmaradt látogatást Székelyudvarhelyen, a Vasszékelynél koszorúztunk és énekeltünk néhány dalt, aztán egy keveset sétáltunk a városközpontban, és a szoborparkot is megnéztük.

Innen Torockóra mentünk tovább, ami a második napon maradt el az eső miatt. Ide egy meglehetősen siralmas állapotban lévő út vezet, de középtájt volt egy rövid szakasz, ami új volt, úgyhogy a jelek szerint már újítgatják. Torockó egyik nevezetessége a Székelykő, ami a település felett található. Mi sajnos nem láttuk, de az elmondások alapján a szikla miatt júliusban itt kétszer kel fel a Nap. Torockó arról is elhíresült, hogy az V. kerület támogatásával felújították a központi utcát, így most takaros házikók sorakoznak a templom és az ortodox templom mellett.

Már nagyon türelmetlenek voltunk, mire továbbindultunk innen, ugyanis a szintén az eső miatt második nap elnapolt tordai hasadék is tervbe volt véve – feltéve, hogy nem ered el az eső. Szerencsénk volt, kisütött a Nap, így a hasadék felé vettük utunkat. Mivel nem esett már egy napja, le is mentünk a hasadékba, de sajnos átmenni nem volt időnk, így csak az első hídig sétáltunk be. Vadregényes a táj, az erdei út mellett sebesen rohan a patak, nagyon kell figyelni, hova lép az ember, mert mindenütt sziklák és kisebb kövek állnak ki a földből. M. néni is lejött velünk, olyan fürgén mászott dombot, hogy alig bírtuk követni.

Miután kisebb nehézségek árán mindenki visszaért a buszhoz, a megfáradt társaság Kolozsvárra ment tovább, ahol egy nagyjából másfél órás városnézést terveztünk. A látnivalók sokasága miatt kicsit hosszabbra nyúlt a séta. Jártunk a Farkas utcai templomban, láttuk Sárkányölő Szent György lovasszobrát, ami sokkal kisebb, mint gondoltam. Innen a főtérre sétáltunk be, a Deák Ferenc utcán át, ahol a Memorandum-emlékmű áll. A főtér környéki látnivalók közül a Szent Mihály templom, a komoly vitákat kiváltó Mátyás-szobor és a római romok mellett a Teleki-palotánál, a ferences templomnál és Mátyás szülőházánál is jártunk – amin román és angol nyelven az áll, hogy egy román volt a magyarok legnagyobb királya.

A házsongárdi temetőbe tervezett séta Kós Károly sírjának felkeresésére redukálódott le, pedig a temetőkben sétálni jó móka, főleg, ha sok híres ember nyugszik ott. Majd legközelebb. Kolozsvár hangulata kicsikét Pécsre emlékeztetett, amiben biztosan az is közrejátszott, hogy öt nap óta ez volt az első város, amit napsütésben kerestünk fel, ami feldobta a hangulatot.

Ezen a napon Nagyváradon volt a szállásunk, így Kolozsvárról még egy kiadós buszút várt ránk késő délután. A szálláson kiderült, hogy az útközben nagy sértődésekkel és veszekedésekkel tarkítva megszült szobabeosztás nem jó, mert nem is olyan elosztásúak, mint amit küldtek… Így jobb híján az udvaron vártuk meg, amíg megoldódott a helyzet. Végül mindenkinek lett szobája, több-kevesebb morgással. Mi végül kilencen aludtunk a kisházban: négyen lent, három plusz ketten fent. Este a fiúk letették a buszt, ami közben megtudták, hogy a rövidnadrágos plébános macskája görbe estét csap, majd vacsorázni mentünk. A hely tulaja egy erősen nemzeti érzelmű jóember volt, aki lángoló küldetéstudattal beszélt szerepéről (ti. a magyar kultúra és identitás őrzéséről), a hazafiasságról, Várad hét királyáról, a rovásírásról, stb. – egészen addig, amíg valaki be nem szólt neki. A vacsora meglehetősen soványka volt az eddig megszokottakhoz képest, és az sem nyert hangszórót, hogy már megint pörkölt volt. Se leves, se desszert, még innivaló is csak víz, nemhogy pálinka…

Szerencsére megjöttek a nagyváradi ismerősök, és megmentették a helyzetet. Heten elmentünk éjszakai városnézésre. A város feletti „gombánál” jó fél órát időztünk, az idő kellemes volt, és a kilátás is szép. Innen lementünk a városba, majd a Kanonok-sortól elsétáltunk a parkon és az egyik főbb utcán át a sétálóutcáig, onnan pedig a Kőrös hídján át a városházáig, majd vissza a szállásra. Persze még mindenki fent volt, és kesergett a sovány vacsorán, meg a szervezetlenségen, de fürdés után azért mindenki kicsit jobb kedvvel ment aludni.