Sose járok ki a városi (meg semmilyen) ünnepségre március 15-én (se), de idén kivételt tettem, ugyanis nem (csak) a szokásos beszédmondós-fúvószenekaros ünnepség volt, hanem egy előadás is. Aminek megrendezésére egy kedves barátomat kérték fel, így egyértelmű volt, hogy testületileg kivonultunk megnézni. (Meg nyugtatgatni Rendezőurat, ugyanis ilyenkor szörnyen ideges.) Ahogy azt már versben megírták, "fütyülve az esőre" egyre és egyre többen jöttek, merthogy a forradalom eseményeit felidéző színdarab hat helyszínen játszódott, így nem kellett egy helyben toporogni, és nem nyavalygott senki, hogy legyen már vége. Sőt! Jó volt látni, ahogy egyre több ember szája sarkában jelenik meg az aprócska mosoly, hallgatva az előadást. Ami még meglepett, hogy nem voltak bekiabálások, és a Himnusz és a Szózat alatt az első másodperctől kezdve vigyáz-állás (vagy legalábbis nem fél lábon ácsorgás), és sokan még a sapkát, kalapot is levették, pedig éppen szakadt az eső. A tömegben pedig sok rég nem látott ismerőssel is találkoztam, akikkel az egyes helyszínek közt beszélgetni is tudtam, és a nem reprezentatív közvélemény-kutatásom alapján 100%-os volt a siker. Amiben az is közrejátszott valószínűleg, hogy egyrészt az összes városi és megyei képviselő, politikus, miegymás bár ott volt, de ugyanúgy ázott velünk, egyszerű nézőkkel, félretéve erre a másfél órára mindennemű politikát. Másrészt a színészek a még-azért-mindig-újra-és-újra-nagy-csodálkozást-kiváltó-színházunk társulatának tagjai voltak, az igazgatóval egyetemben, aki pedig megtehette volna, hogy hazamegy Pestre a hétvégére a családjához. De itt maradt, és még szerepelt is. Úgy látszik tényleg komolyan gondolta, hogy szeretne a színház részt venni a város életében, és minél több embert behívni az előadásokra. A Cseresznyéskertet már be is terveztük páran, mint az áprilisi kínálat legjobbját. És, hogy az időt se bántsam, el kell mondanom, hogy a végére, a Himnusz alatt kisütött a Nap. Se előtte, se utána, de akkor igen. A helyi internetes portálok egyikének újságírója szerint - aki szintén nagyon pozitívan értékelte az előadást, nem felejtve el megemlíteni, hogy ahogy az utolsó taps is elhalt, és hozták a mikrofont a beszédet mondóknak, azonnal mindenki hátraarcot csinált, és hazament-, szóval ő azt írta, biztos azért jött össze ez a korhű, és amúgy elviselhető idő, mert a rendező úr a színház premier előadásában a sámánt alakítja.... :))))
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése