Végül, amiről még mindenképpen szót kell ejteni, az a rabszolgavásár.
Idén én is bekerültem a csapatba egy kisebb szerepre, igaz viszonylag későn, mert a többiek már június vége óta próbáltak, én pedig július végén csatlakoztam. Mielőtt bárki hivatásos színészek előadta produkcióra gondolna a sok próba miatt, megjegyezném, hogy itt mindenki amatőr, van köztünk asztalos, tanár, diák, nyugdíjas - csak az író-rendező Kelemen Zoli színész.
Heti négy-öt nap próbáltunk, mindig ott , ahol hely volt: hol a múzeumban, hol a Romkertben, hol másutt. Némi vita, rengeteg nevetés, sütizés és adomázás közben nyerte el a darab idei formáját, néhány, azóta "szállóigévé" lett megnyilvánulás keretében, mint például a "Nincs baj, Ponci!" vagy Rendezőúrtól a "Te Lacikám, kakukkoljál már meg!" Néhány jeleneten még sokadszorra, az előadáson is minimum somolyogtunk, különösen a Mákmákmák-dalon.
A főpróbán meglepően sokan, közel negyvenen voltak, és a visszajelzések alapján jól sikerült - bár erről Rendezőúrnak akkor még más volt a véleménye, mert (nemlévő) haját tépte a kellékek hiányos volta vagy éppen nemvolta miatt...
Az előadások is szépen sikerültek, különösen a vasárnapi, jobbára helyiekből álló közönség "élt együtt" a darabbal, reagáltak a poénokra, tapsoltak, ha zenés betétek voltak.
Nagyon összetartó kis csapatot alkottunk, volt öltöztetés, kellék után rohangálás, ajándékkeresés, csatakiáltás (amiről mi Rebivel lemaradtunk, mert a hajamat fonta...), előadás után nagy ölelkezés, közös felvonulás, együtt ázás. Az előadások az előre megszabott keretek szerint, rendben zajlottak (micsoda hivatalos duma...): tanácskozás, rabszolga bemutatása, marcetinguskampány (copyright Kelemen Zoli), licit,eredményhirdetés.
Kivéve vasárnap. Akkor ugyanis az utolsó rabszolga nem kevesebb, mint 21.000 Ft-ért kelt el! Ez persze borította az egész koncepciót, miszerint Flavius Calmaricus Egoismus marad a Birodalmi Rabszolgakereskedő Kamara elnöke, mivel senki sem érte el a 200 sesterciusos (1 ses. = 100 Ft) eladási határt. Mókás volt látni, hogy a "bennfentesek" hogyan aggódnak, hogy mi lesz most? A hangosítónk, Misi is aggódva integetett a nézőtér másik oldalán felállított sátrából, hogy most mit fogsz csinálni? A színpadon nem láttam, hogy reagáltak, majd valaki írja meg légyszi! Ráadásul már eleve holtverseny alakult ki a negyedik helyen, így a szövegen is változtatni kellett. Nos, ennyi felvezetés után térjünk a lényegre:
szegény Pontius Pilates mégsem vehette át a kamara elnökének tisztét, mert ... nem kopasz. Hje, azok a fránya kamara alapszabályok! (Az eredeti ötletem az lett volna, hogy a lemondás bejelentésétől számított 28 nap a várakozási idő, ami alatt a bejelentés visszavonható, s csak ennek letelte után hirdethető meg az új elnököt megválasztó eladási verseny.)
Volt ám nagy örömködés az előadás után! :))) Megdőlt a néhány éve felállított tizenegynéhány ezres eladási rekord.
Igazán csak hétfőn tudatosult bennem, hogy VÉGE. Egy hónapnyi közös munka után nagyon furcsa volt, hogy se próba, se előadás, se liba, se mák, se banzáj, de még csak szittyás hangulat se, vagy Egoismus jelmezbe rántása. Ha már így szóba került, Zoli igazán kivételes ember, aki nem csupán írója-rendezője évről évre a rabszolgavásárnak (és persze szereplője), hanem a csapat lelke, mindenkivel remekül megtalálja a közös hangot, nyitott mások ötleteire, és sohasem érezteti, hogy ő hivatásos színész, mi pedig csak "egyszerű földi halandók" vagyunk, sőt! Neki köszönhetően vált a rabszolgavásár a karnevál egyik legnépszerűbb műsorszámává, mely minden évben ezreket vonz. Mi mással is zárhatnám soraimat, mint hogy: "Köszönjük Egoismus! Köszönjük, Elnök Úr!"
Néhány írás az előadásról, valamint képgalériák:
Vas Népe aug. 18. Nincs karnevál vásár nélkül
Vas Népe aug. 21. Ajde Braco és Boban Markovic koncert, városköszöntő felvonulás és Magma Tűzszínház (Galéria)
Nyugat.hu aug. 20. Savaria Karnevál percről percre - Csütörtök
Nyugat.hu aug. 21. Rabszolgaválság 2009. - Próba (Galéria)
Vaskarika aug. 22. Karneválnapló - a Savaria Karnevál pénteki eseményei
Athosa blogja aug. 18. Rabszolgaválság 2009
Videók lesifotós jóvoltából:
Az ilyen banzajok mindig emlekezetesek! A gimis szinjatszokornek en is tagja voltam 1200 eve, es hat vannak felejthetetlen anatok! Remeljuk, a kovetkezo evi darab megjobban fog sikerulni! Pusz, Rena
VálaszTörlés