Kétévente egyszer sikerül elmennem kedvenc osztrák falumba, Rohoncra. Idén Dincsivel mentünk kettesben, ebből következően oda mentünk, ahova akartunk.
Megdöntöttük az elméletet, miszerint Rohonc öt utcából áll, valamint azt is megfigyeltük, hogy a telefonokat nem igazán zavarja, hogy másik országban járunk - bár Dincs telefonja pont e megjegyzés után váltott át A1-re... Találtunk egy helyes kis parkot is, római oszlopokkal, forrással, tóval, ami nagyon tüchtig volt, pedig majdnem a falu szélén fekszik. A másik nagy pozitívum az volt, hogy a helyiek köszönnek az utcán lófráló idegeneknek, még akkor is, ha kilométerekről lerí róluk, hogy turisták. A tó felé menet van egy házikó, hatalmas kerttel, benne tó, erdő, patak. Kint éppen fényképezni akartam, mikor feltűnt a ház gazdája. Kicsit megijedtem, hogy magánlaksértés lesz, vagy ilyesmi, de a bácsi csak szívélyesen beinvitált minket, hogy tessék csak, nézzék meg a tavat, a hídon át egy ösvényre jutnak, amin végigsétálva a tóhoz jutnak. Leesett állal csak egy gyors Köszönjük!-re futotta, mert a bácsi el is ment.
Lent a tónál minden olyan szép volt, mint mikor legutóbb arra jártam: három oldalról erdő, frissen nyírt gyep, új móló, a gyerekeknek elkerített részen egy rakás új játék, mászókák, csúszdák. A büfénél pedig a hölgy kedvesen, magyar szavakkal tűzdelve meg beszédét szolgált ki. A tó is meseszép, kristálytiszta; utóbbinak hála látszottak a halak - ami természetesen nem tartott vissza a pancsolástól! :))) Továbbra is ez a kedvenc falum odaát!
(Délután még itthon megnéztük a Scapin furfangjainak főpróbáját - erről írtak eleget, tessék a keresőt használni ott a jobb szélen, akit érdekel. Álljon itt csak annyi, hogy a közvélekedéssel ellentétben nekem a tavalyi jobban tetszett.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése