Whirpool 9700, Volvo 9700, Black-Berry Bold 9700, LG-VX 9700...
Nem, nem szériaszám.
A 9-es szám az erő, energia, a pusztítás és a háború szimbóluma. A mindennapi életben erőt, becsvágyat, uralkodást és vezetést jelent. A vasat képviseli, amiből a harci eszközeink is készülnek. A 7-es a függetlenséget, eredetiséget szimbolizálja, a változás, utazás is hozzá kapcsolódik...
Ebben már van valami, de még nem a megoldás.
9700 Szombathely irányítószáma...
Ez már csak egy mikromilliméterre van a helyes választól.
9700 Egressy Zoltán darabjának címe, mely a Weöres Sándor Színház és a város számára íródott, és Dömötör Tamás állította színpadra.
Tegnap volt szerencsém megtekinteni a két felvonásos zenés időutazást (nem csekély szervezést igényelt a művelet, ezer hála érte nagybátyámnak), és még mindig nem sikerült teljesen felocsúdni a varázsból. Mondták a vonaton, utcán, múzeumban, könyvtárban, kórházban, szóval mindenfelé, ahol csak megfordultam, hogy nagyon jó a darab, vétek kihagyni. Ezen felbuzdulva hazajöttem egy nappal korábban, mint szoktam, hogy megnézzem.
A színház épületébe belépve (A Hemo a helyieken és a volt katonákon kívül másnak úgyse mond semmit, tehát maradjunk e "fennkölt" meghatározásnál) kicsit meglepődtem, hogy sehol egy ismerős, és hát az átlagéletkor is közel duplája saját éveim számának. A színházterem hasonlóan élt emlékeimben: pici, szűkös, de a világítástechnika már új. Elfoglaltuk helyünket, lassan mindenki beszállingózott, és elkezdődött az első felvonás. A SzoSzeTeVa rendkívüli ülésén találjuk magunkat, ahol az elnök meglepő ötlettel áll elő a hányatott sorsú színház ügyében: Feri bácsi (Jordán Tamás) időgépe segítségével gyűjtsenek adományt a város történetének nagy alakjaitól. Hosszas tanácskozás után bele is vágnak a Feri bácsi-projektbe, és megkezdik időutazásukat.
Az első megálló előtt még megemlíteném, hogy a darab telis-tele volt csak helyiek által érthető poénokkal, mint az "Elsősorban kultúrával él az ember, nem kenyérrel, Toronyi!". Hje, hát volt is nagy derültség a nézőtéren. De mindez semmi ahhoz képest, ami ezek után következett.
Tehát az első állomás a legnagyobb magyar, Széchenyi, aki egy napig a városban rejtőzködött. Szegény öreg még csak megérti, hogy a jövőből érkeztek látogatói, de pénzt, azt nem tud adni - amiben közrejátszik az is, hogy éppen visszaszállítják Döblingbe...
Innen Sobri Jóskához ugrik be a csapat, hogy a híres betyárt, aki a városi börtönben raboskodott, szabadságáért cserébe betyárkodjon össze már némi pénzt a színházra. De a betyár felülteti őket, és csak némi csetepaté árán szabadulnak.
A következő jelenet 1976-ba repít minket, a zalaegerszegi és a szombathelyi elvtársak tanácskozására, melynek napirendi pontjai: 1. Színház avagy képtár létesüljön-e Szombathelyen? 2. Mi legyen az új képtár neve? Nem igazán lehet szavakkal visszaadni, hogy mi is történt a színpadon, legyen elég annyi, hogy Kelemen Művészúr alakítása szemet nem hagyott szárazon, könnyesre kacagta magát a közönség.
A szünet előtti utolsó jelenetben a 19. századi színjátszásba tekinthettünk be, Márkus Emília egyik próbáján járunk - amit megzavart néhány eltévedt időutazó.
A röpke negyedórás szünetben a két órás ülésben megfáradt nézők kinyújtoztathatták tagjaikat, ehettek-ihattak, leereszthették a kondenzvizet, beszélgethettek. A WC-ben sorban állva például megtudhattam, hogy az egyik hölgy most nézi meg harmadszor a darabot, összegyűjtötte rokonsága mindazon részét, aki még nem látta, s össznépileg vonultak ki.
A második felvonás első jelenete kifejezetten nagy fájdalmat okozhatott azoknak, akik a szünetben sokat ettek-ittak... egy 1655-ös boszorkányper tárgyalásán voltunk, ahol a megjelent tanúk arról nyilatkoztak, hogy a vádlott tartott-e borjút a szobában, vagy sem. De nem ez okozott derültséget, hanem Kelemen Művészúr, aki remekül alakította a pórnépet felhergelő vénlányt. (Ez az egyik olyan jelenet, amin tegnap óta időnként nagyokat kacagunk.)
Egy véletlen bakinak köszönhetően időutazóink 9700-ba csöppennek, ahol a hologram-archívum idős dolgozójának mutatnak be hús-vér színészi előadást, aki ettől teljesen meghatódik, hiszen 800 éve már a színházat is bezárták, és embert se lát, mert a legközelebbi város, Megavép pár kilométerrel odébb fekszik.
Nagy reményekkel érkeznek a honfoglaló magyarok korába, de itt fogságba esnek, és Natália, az egyik képviselő Pesten a Macskákban fellépő felesége egy váratlan esemény középpontjába kerül, mikor a sámán (aki nem más, mint... szóval tudjátok) felhasználja őt egy szertartásban... szerencsére Géza kiszabadul, majd otthon szerzett baranta-tudását felhasználva legyőzi a magyar vitézeket, így Gézát megválasztják gyulának, és marad is népe körében.
Végül elcsigázva és csalódottan utolsó reményükhöz, a városalapító Claudius császárhoz látogatnak el, ahol a császárt megörvendeztetik némi zenés-táncos produkcióval - miközben ki-ki keresi párját, és páran hoppon maradnak. Művészúr játéka itt ismét magával ragadó, a környékemen ülők nem is azt nézték, mi történik a színpad közepén, hanem, hogy Művészúr hogyan próbálja becserkészni a vadat., ami aztán lecseréli egy nőnemű egyedre. A császárnak annyira tetszik a produkció, hogy birodalma legnagyobb gyémántját ajándékozza oda a színház építésére. Mission completed.
Ezalatt otthon javában zajlik a karnevál, Vass Gyula elnök úr és bájos titkárnője, Ibolya pedig a közönséggel taníttatnak be egy dalt, amit a hazatérő időutazókkal együtt finálé gyanánt eléneklünk. Borítékolhatóan minimum negyedórás taps és éljenzés zárja az előadást.
Óriási élmény volt az előadás, ami igazán nekünk, szombathelyieknek, vas megyeieknek szól, három és fél órás önfeledt szórakozást nyújtva. [Szubjektív vélemény következik:] A színészek közül alakításával Szabó Tibor (Vass Gyula elnök, valamint több múltbéli személy, többek közt Claudius császár), Szerémi Zoltán (Vépmegyeri Géza, a későbbi gyula), valamint Vass Szilárd (például Széchenyi) tűnt ki, [szubjektív vélemény vége], de a közönség reakciói alapján a legkiválóbb alakítást Kelemen Zoli nyújtotta -bár, hogy melyik szerepe volt a legjobb, arról megoszlanak a vélemények.
